Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nem tudom, mi velem a baj?

Nem tudom, mi velem a baj?

Figyelt kérdés

Sziasztok!

Elég összetett a problémám, szóval előre is köszönöm, ha elolvassátok. 25 éves lány vagyok, lassan befejezem az egyetemet. Nem tudom, hol is kezdődött ténylegesen a probléma, de elkezdtem szorongani. Sosem agyaltam a gyerek kérdésén, általában kijelentettem, hogy nekem nem lesz. Most viszont elgondolkodtam.. Mert engem leginkább idegesítenek, taszítanak. Mégis, rosszul érint ez a dolog mostanában. Mindenki azt fújja körülöttem, hogy elrontom az életem, meg akkor mi célja van annak, hogy hajtok, meg saját egzisztenciát szeretnék, ha úgysem lesz "örökös". Tényleg ezért kéne vállalnom? Persze, néha nyomaszt a dolog, mert én olyan családból jöttem, ahol evidens volt a gyerek. De most úgy érzem, én sem tudom, hogy állok helyt az életben. Egyelőre a kapcsolatokkal sem tudok zöld ágra vergődni. Volt egy, öt évig voltunk együtt, de nyűgnek éreztem egy idő után, korlátozott. Nyilván nem ő volt az igazi, és úgy érzem, akkor még gyerek voltam ehhez. De kinek kéne egy olyan lány, akinek csak ennyi tapasztalata van? Ráadásul a csapból is az folyik, hogy leírhatod magad 30 éves korod után. Jelenleg úgy érzem, annak is örülnék, ha lenne kivel megöregedni, azt sem bánnám, ha neki lennének gyerekei. És ezek a kérdések megkeserítik a mindennapjaimat. Talán túl sötéten látom a jövőt.

Szóval adjatok tanácsot, én agyalom túl?



2017. jún. 20. 04:03
1 2 3
 21/27 A kérdező kommentje:
Hát igen, a környezetváltozás. Ahogy lehet. Abban az úgymond szerencsés helyzetben vagyok, hogy rokonoknál élek "albérletben". Nagypapám testvére félt egyedül a nagy lakásban, amikor a fiának gyerek lett, és elcucccolt. Szóval ő nem retteg, hogy meghal és nem tudja majd senki, meg lesz, aki mentőt hív, nekem meg mégsem 90 a szoba. Csak hát nálunk az volt, hogy tanuljak. Náluk az, hogy szülj ennyi idősen. És tök rendesek, meg minden, de ezzel most kiborítottak. Valami oka volt, hogy sikerült, mert eddig fel sem vettem. Köszönöm a válaszokat, akkor tényleg nekem beszélik tele a fejem. Férfiakról meg annyit, hogy még nem is vagyok túl az exemen, talán azért nem magy még az ismerkedés.
2017. jún. 20. 11:09
 22/27 anonim ***** válasza:
87%
Próbáld meg lerázni őket valami visszaválasszal, ha beszólogatnak. Szeretettel, türelemmel, de azért úgy, hogy értsék.
2017. jún. 20. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/27 anonim ***** válasza:
50%
Nem agyalod túl.. de még fiatal vagy. Régen más idők jártak. Akkor már vénlánynak számítottak azok akik 22 évesen nem mentek férjhez. De most miért ne tapasztalhatnál, teremthetnéd meg az egzisztenciád, utazhatnál. Te is változol, alakulsz, formálódsz. Nem mindenki 30 éves kora előtt érik meg arra hogy gyereket vállaljon, valaki pedig nem is érzi magát készen arra, vagy nem érzi úgy neki szülővé kéne válnia és ebben nincs is semmi rossz. Ha mondjuk mégis lenne gyereked ahhoz a megfelelő társat is meg kell találni és azzal sincs semmi gond hogy mondjuk az első baba mondjuk 33-34 vagy 35 évesen jön.
2017. jún. 20. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/27 anonim válasza:
100%
elobb keress egy part megadnak,mindenki megtalalja az igazit.ne legy negativ,legyen onbizalmad.baratkozz,ismerkedj minthogy otthon buslakodj azon hogy teged senki se venne el felesegul. utana majd eldontod hogy akarsz e gyereket,nem kotelezo,te dontsd el.ne hagyd hogy befojasoljanak,ez a te eleted ,te dontesz.
2017. jún. 20. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/27 anonim ***** válasza:
100%
Sz.rd le őket. Én veled egyidős vagyok, szintén nem sokára végzek. Eszemben sincs a gyerek-kérdés még 7-8-10 évig. Persze nagyjából 5. éve nincs olyan beszélgetés nagymamámmal, egyéb rokonokkal és ismerősökkel, mint a "mikor lesz már vőlegény", "mikor állapodsz már meg", "lassan szülnöd KELL (???)" és egyebek. Jelzem, épp nagymamám volt az, aki a hatvanas években 34 évesen szülte az első és egyetlen gyerekét...
2017. jún. 20. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/27 A kérdező kommentje:
Nekem a nagyapai rokonok meg anyám emlegeti folyton az unoka dolgot. Pedig, ő aztán igazán nem volt mintaanya. Konkrétan neki csak azért kellettem, hogy férjet fogjon, aztán átadott a nagyszüleimnek, hogy neveljenek, mert neki akad jobb dolga is. Nagymamám jó fej, ő mindig csak annyit mond, hogy szerezzek még egy papírt, mert az ő idejében nem volt ilyen gond, de most már nem elég egy lábon állni. Ja és a kedvencem: ő ugyan nem szülne a mai világban, ha mégis, nem tenné 19 évesen, hanem 30 felett. Nem is értem, hogy lehetek ilyen buta, amikor sosem érdekelt, ki mit gondol, erre most kattanok meg felnőtt fejjel? :)
2017. jún. 20. 18:36
 27/27 anonim ***** válasza:
100%

21: Hát akkor én megmondanám, hogy engem azért küldtek, hogy tanuljak, és nyomaszt, hogy itt meg egy másik életprogramot akarnak rám erőltetni, akadályozva ezzel az enyémet és inkább szeretnék elköltözni, mert így nem tudok a tanulásnak élni.

Aztán oldja meg másképp, hogy ne féljen a nagy lakásban.

És mondd meg, hogy nincs barátod, a tanulásnak élsz, a körülötted lévő fiúk is, nincs kivel dugjál, nem tudsz ezzel foglalkozni, és felzaklat, hogy a vaginádban turkál egy idegen, idősebb férfi a saját otthonodban.

2017. jún. 20. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!