Szerintetek ez miért van a családom miért ilyen velem?

Pár hónapja azt mondták nekem,hogy nem segitek nekik semmit itthon és csak felzabálom a kaját meg,hogy miattam vettek fel hitelt mert felzabáltam mindent. Most meg általában úgy meg a napom,hogy reggel felkelek,felkelnek a kicsik,két kicsi van a családban. Apjuk,anyjuk döglik egész délelőtt én meg a két kicsi mellett rendbe rakom a lakás nagy részét mire felkelnek,nekik csak felmosni meg porszivózni kell. Porszivózni is csak azért nem merek mert ha felkelnek rá akkor csapkodástól kezdve minden van. Különben a porszivózást is megcsinálnám. Rettegek,hogy ne sirjanak a gyerekek,nehogy felkeltsék a szüleiket. Az elej szépen ment de mostmár mindent én csinálok itthon. Ha elmennek valahova akkor reggel már össze se pakolnak,szerintem úgy vannak ele,hogy úgy is patyolat rendet vágok. Mondjuk ha nem vagyok itthon két napig akkor is inkább meg vár a főzelékes edény vagy a sült husos tepsi tehát a mocskosabb edény. Ha itthon vagyok és pl húst sütnek vagy valami pacsmagolosabb kaja van és elfogyott vagy elpakolták akkor ha fél óra múlva nincs elmosva akkor látom rajtuk,hogy huzzák a szájukat,de szóvá nem teszik hanem megcsinálják ők. Utána meg ha kérdezek valamit akkor flegmán válaszolnak. Félel szólni nekik mert ha szólok tuti el zavarnak itthonról és nincs hova mennem. A lelkem teljesen romokban van. Az egyik kicsit is allandoan basztatjak mert tudjak hogy imadom es rajta keresztul is terrorizalnak. Mit csinaljak? Mar nem birom es nem akarom megint magamat bantani(regen depresszios voltam es sajnos bantottam is magam). Kerlek segitsetek mert nem birom mar!!!