Hazudozás a kapcsolatokban (? )

Kábé az egész kapcsolatom egy hazugságnak tűnik sokszor...

Egy szerepnek ami egyre kényelmetlenebb, pedig marhára nem így indult...

Aztán ide jutott..

Én töltöttem jó kis időt egy idült hazudozóval...ma már tudom, hogy semmi értelme hallgatni a baromságokat és mivel Anyám úgy nevelt mondjam az igazat akkor sem tettem mást és most is magamhoz hűen élek.

Nem hazudok mert bacott rossz az emlékező tehetségem de figyelek amit nekem mondanak...arra bezzeg emlékszem.

A férjemmel olyan a kapcsolatunk, hogy tudom, vakon megbízhatom benne. Sokmindent megbeszélünk amit más inkább a haverjával vagy barátnőjével osztana meg. Sok időt töltünk együtt mert szeretünk együtt lenni...nincs értelme hazudozni mert marha ciki ha kiderül. Én inkább felvállalom ha hülyeséget mondtam.

Én másfél évig nem hazudtam, azt hittem, a barátom sem, csak utólagos elszólásokból derült ki, hogy anno nem a haverhoz ugrott be, hanem a volt barátnőjéhez, hogy titokban cigizik, olyan dolgokat árult el rólam másoknak, amikről csak ő tudott és úgy hallottam vissza... :( Hát, nem tudom... én nem szoktam se füllenteni, se hazudni egy párkapcsolatban. A kedvesem azért a kedvesem, hogy megosszam vele a gondolataimat, ő előtte nem kell szépen mosolyogni, ha éppen nem úgy gondolom.

Sajnos a többség ezt nem így gondolja :(

L,21

Régebben, míg ifjú voltam és bohó, bizony titkolóztam, és ha nagyon ki akarták szedni belőlem, bizony kénytelen voltam valamit kitalálni és azt előadni. Aztán rájöttem, hogy a hazudozás knrvára fárasztó dolog, mert ahogy a mondás is tartja a sánta kutyáról, nagyon könnyű lebukni.

Mégpedig azért, mert az ember egyszer ezt, máskor amazt hazudik, aztán eltelik egy kis idő, és természetesen nem emlékszik már rá, mikor mit hazudott, mert _neki_ nem fontos, viszont akinek hazudott, _annak_ fontos az ominózus esemény, így megjegyzi a hallottakat.

A baj akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy ez meg az annak idején nem így volt előadva. Innentől a sánta kutya máris megelőzte a hazudozót.

Ezt egy idő után meguntam, és elhatároztam, hogy teljesen őszinte leszek mindenkivel. Ami a szívemen, a számon. Azóta egy kezemen meg tudom számolni az emberi kapcsolataim számát, és az itteni lepontozásomból is kiviláglik, bizony sokaknak nem tetszik, ha az igazat mondják, mert az fáj.

De nem nekem. Ha lepontoz, lepontoz; 0-nál lejjebb úgysem mehet, viszont önmagát becsapja, mert nem tud szembenézni az igazsággal.

1000 emberből 1 képes erre.