Huszonéves lány vagyok. Hogy tegyem magam túl az anyukám miatt érzett gyerekkori leki traumán?
Anyukám minden valószínűséggel orvosra szorul, most már lehet én is. 4 éves voltam, mikor először megvert, azóta több fakanál eltört rajtam, sokszor monoklival a szemem alatt vagy kék-zöld foltokkal a hátamon mentem iskolába másnap. Egyszer kórházba kellett vinni, mert vérzett a fejem utána.
Persze nemcsak erről volt szó. Barátaim nem lehettek, szülinapi bulikra, játszótérre még felügyelettel is alig, moziba tinédzser éveim alatt egyáltalán nem is voltam. Kb. 17 évesen telt be a pohár, mikor újból fakanállal esett nekem, de addigra erősebb lettem nála, kicsavartam a kezéből, és nem szívesen ismerem be, de megfenyegettem. A verések ugyan abbamaradtak, de még MOST sem mehetek oda, ahova és amikor akarok, mert "nem töltök elegendő időt a családdal." A mai napig szívesen fenyegetőzik (nem veréssel, már sokkal de sokkal kínzóbbakat talált ki), amit manapság már nem is nagyon veszek fel, de úgy érzem nem tudok teljes életet élni, ha eszembe jutnak a gyerekkori sérelmeim az utcán is képes vagyok elbőgni magam. Hogy felejtsem el? Hogy tegyem túl magam rajta, hogy "normális" emberként élhessek?
Előre is köszi a válaszokat.
válasza:Nagyon együttérzek veled. Szörnyű az, amikor az ember pont abban nem bízhat (a szülőjében), akinek mindenek felett megbízhatónak kellene lennie.
Nagyon jó a kérdés, mert ha nem oldod meg ezt a problémát, akkor nagyon valószínű, hogy ösztönösen meg fogod ismételni azt a mintát, amit anyukádtól láttál, mivel az beépült a tudatalattidba. Az egyetlen kiút az, ha kihozod a tudatalattidból.
Amit tenned kell, az egyben egy régi bölcsesség: ismerd meg önmagad. Jó de hogyan? Úgy tudod megismerni önmagad, ha megérted az indítékaidat. Minden pillanatban figyeld önmagad, figyeld az érzéseidet, és mindig amikor valamilyen pozitív vagy negatív érzelmet tapasztalsz, kezdd el kielemezni, találd meg az alapját, értsd meg, tedd tudatossá. Ezt nehéznek is érezheted, hiszen szembe kell nézned mindazzal, ami most megrémiszt, azonban ez az egyetlen út. Egyébként tudtommal pl. a kineziológia is segít, de elég drága, ez így kicsit olcsóbb, bár hosszadalmasabb és a "saját démonjaiddal" kell szembenézni. (Harcra fel!)
A helyzet az, hogy Te határozod meg önmagad, Te teremted meg önmagad, akár hiszed, akár nem. Azért fontosak a fentiek, tehát hogy megismerd önmagad és így tudatossá tedd azokat a dolgokat, amelyek meghatároznak, mert csak afölött van hatalmad, amiről tudsz, ami TUDATOS benned. Minden más anélkül határoz meg téged, hogy tudnál róla. Tehát addig egy rab vagy a saját meg nem értett ketrecedben, és semmi más csak EZ az amitől most szenvedsz.
Ezen kívül van két Varga Endre-idézet, amelyet mindehhez magadévá kell tenned és aszerint kell mindig szemlélned az életedet, önmagadat, másokat, a helyzeteket. Olvasd el százszor, elemezd ki önmagadat és a szüleidet ezek alapján:
"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."
"A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."
Ez a kiút amit keresel, legalább is lelkiekben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!