Megőrülök itthon! Mit csináljak? 16/L

Azt aláírom, hogy borzasztó lehet minden nap az üvöltést hallgatni DE vannak dolgok, amikben azért te is zsírosan benne vagy. " A hülye rokonaim azt pletykázzák, hogy csavargok". Ez tipikusan ostoba vidéki gondolkodás (tudom, apám is ilyen). Most felteszek neked egy nagyon egyszerű, ám lényegre törő kérdést: és akkor mi a f***sz van?? Neked attól miért lesz sz***rabb életed mert a Peták Panka meg a Hajtai Manyi azt pletykálja, hogy csavarogsz? (ez egyébként nem tudom miért negatívum, de mindegy). Ezt a "mit szólnak a szomszédok meg a másodunokatestvérek" hozzáállást nagyon gyorsan vetkőzd le, mert csak a saját életedet fogod megkeseríteni vele!

Pénzügyi gondok: elmész három hónapra diákmunkázni, és a létszükségleteidet egy viszonylag hosszú ideig tudod belőle fedezni, így azt sem az édesanyádnak kell (később iskola mellett egyébként elmehetnél pl szórólapozni, gyorsétterembe etc). Több pénze marad, be tudja fizetni a bérleti díjat, meg a rezsit, és megszűnnek az anyagi eredetű veszekedések.

Na amiben végképp saras vagy: otthagytad az iskolát, mert rajtad kívül mindenki más hülye. Azt hogy nem tudsz emberi kapcsolatokat kialakítani, mert úgy állsz hozzá, hogy mindenki hülye, bolond, menőzik csak magadnak köszönheted. Talán észre kéne venned, hogy benned is van hiba, nem csak bennük. Kilencedikben nem voltak barátaim, majd rájöttem, hogy k**rva idegesítő voltam, megváltoztam, és láss csodát: lettek barátaim! Volt egy osztálytársam, akinek egy barátja sem volt az osztályban, mégis végigcsinálta az öt éves gimnáziumot, úgyhogy ez baromira nem mentség. Tanulni attól még kell, mert neked derogál a szerinted hülyékkel egy levegőt szívni. Érettségi nélkül nincs semmi esélyed a kitörésre, remélem tudod.

Nem tudsz beszélni a pszichológusnak a problémáidról?

A pszichológust erre találták ki. Ha ide le tudtad írni, akkor a pszichológusnak is el tudod mondani. Mégis mit vársz, ha a segítséget sem fogadod el? Meg akkor minek jársz oda egyáltalán?

Tény és való, hogy nagyon rossz ilyen körülmények között élni, de ne hagyd el magad, és ne temetkezz az önsajnálatba!

Ha minden kötél szakad esetleg megbeszélhetnéd a barátod szüleivel, hogy odaköltözöl.

Nos...én 16 évesen nagymamámnak jártam fizetni a kölcsönét a bankba mikor beteg volt elmenni, nem hogy azt mondjam "kicsi vagyok" és aztán lépjek a pasimhoz. A depresszió meg mégegy dolog. Voltam depressziós és a fájdalom az benne, hogy ha valami jó történik veled akkor sem változik az állapot. Semmit sem érzel, egyszerűen semmit.

Jól írják a többiek, vállalj diákmunkát és úgy általában felelősséget. Ha mással nem, azzal, hogy otthon segítessz a szüleidnek. Szeretnél külön élni, nemde? Viszont ha nem leszel talpraesett úgy pofánba*sz az élet egy pár év múlva, hogy azt se tudod melyik híd alatt aludj. (Btw hidd el, másoknak rosszabb jut ki...de gondolom alkoholista szülők mellett sajnos hamarabb fel kell nőni)

Sok mindent megértek..,de az a leghülyebb indok hogy azert hagytad ott az iskolát mert nem jössz ki a veled egykoruakkal.

Ha ki akarsz törni ebből a helyzetböl akkor az első az hogy befejezel egy sulit.

A rokonok is gondolom azert pletykálnak rolad mert azt látják még suliba sem jársz..

Szedd össze magad es akkor te is jobban fogod magad érezni.

Anyukáddal kell elsőnek komolyan elbeszélgetned, hogy ő mit akar. Menj el a nyáron dolgozni, segíts neki összegyűjteni egy kis pénzt, tűzzetek ki egy célt (összeg, időpont) és menjetek onnan messzire. Szeptemberben pedig egy új iskolában te is újra kezdhetnél mindent. Muszáj tanulnod, hogy neked ne legyenek ilyen bajaid ha felnősz.

De ezt mindkettőtöknek akarni kell, anyukádnak is nem csak neked.

Ui.: Tiétek az a ház amiben most éltek? Mert ha nem, akkor sajnos nem csoda, hogy beleszólnak mindenbe...mert azt hiszik, hogy ezt ők megtehetik...:/

Remélem jobb lesz egyszer neked.. ne csinálj butaságot. Akarj és tegyél a céljaidért :)

"Nekem az otthoni élettel van gondom, amiből szeretnék kiszakadni, mert nem bírom már idegileg, és unom is....

Anyagi gondok, ugatás,"

Úgy vettem ki a szavaidból, hogy anyukáddal jó a viszonyod. Nos, ha tudod, hogy anyagi gondok vannak és utálsz otthon lenni, akkor tényleg egyszerű a megoldás: elmész nyári diákmunkára - addig sem vagy otthon - és még pénzt is kereshetsz vele, amivel meg anyukádnak segíthetsz.

Ha jól sejtem, a rokonoknál laktok - nyilván ezért szólnak bele dolgokba.Anyagi gondok... nem tudom, "feltűnt-e" már Neked, hogy anyukád EGYEDÜL tart el Téged - nyilván ez számára sem könnyű. Szedd össze magad és SEGÍTS NEKI!!! Hidd el, te is másképp fogod érezni magad :-)

Èn 16 èvesen suli mellett diákmunkáztam, nem csak nyáron vègig, hanem tanèvközben is kedd-pèntek-szombat...

Így kerestem kb havi 50 ezret, nyáron 90-100at..èvi 700-800 ezer ft...

Anyagi gondjaim máris meg lettek oldva, nem kellett buszbèrletre anyától kèrni, nem kellett ebèdpènzre,ruhákra, osztálykirándulásra, bulira semmire kèrnem tőle, ő is jól járt, èn is mert előtte csóró voltam az osztályomban, de innenentől nekem lett a legjobb sorom,mert sajátom volt, nem pár ezer ft zsebpènzem mint a többieknek..

Ha van lehetősèged te is menjèl el, megteheted.

Iskolát sose hanyagoltam, pedig nekem is voltak gondjaim, de le is diplomáztam munka mellett..

Mostmár fő állásban dolgozok, jó munkám van, csak ez a kulcsa, a tanulás..

Enèlkül azóta is gyárban lennèk, de ha te is kallódni akarsz akkor csak tessèk..

Tanulni ès dolgozni muszáj ahhoz hogy valaki legyèl ha nem születsz bele a tutiba, mert olyan is van, de ha te nem, akkor sajnos vagy változtatsz vagy kifogást keresve tengődsz.

A betegsèged nem kèrdőjelezem meg, èn súlyosan mániás depressziós vagyok ès bipoláris de ez se kifogás. Teljes èletet lehet vele èlni..mint írtam tanultam, dolgozok, fèrjem van, babát tervezünk..semmi sem kizáró dolog ha akarod

25N

Tisztelt kérdező: Megértem hogy nem könnyű az életed és akadnak nehézségek az életünk során de mindig követnünk kell a józan ész ítélő képességét és tudnivaló hogy ha valami nem stimmel kérj segítséget bátran ne legyél befelé forduló az még jobban meg nehezíti az​ életed és a lelki állapotodat.

Meg értem hogy nehéznek érzed az életedet de sajnos ez van. Küzdeni kell menni előre veszekedés helyet akkor jobban tennéd ha lehetséges volna egy kis szünetre amikor​ mindenki pihen akkor beszélgess anyukáddal normális hangnemben nyugodtan biztosan megtaláljátok a megoldást.

Nyári szünet idején pontosan munkát is végezhetel de az tényleg jó volna ha ki járnád a sulit.

És bízzál az Úr Jézus Krisztusban higyj benne őszintén és Ő mellette oltalomra szeretetre találsz és keresd Istent komolyan gondolva nem csak úgy jó meg látom hanem higyj benne őszintén és Ő támaszod lesz. Nekem is Isten Szeretete és nagy Kegyelme mutatta be hogy ki tartással és őszinte szívből való hittel benne bízva minden sikerül. Még a nehézségek árán is.

Nekem 4 évvel ezelőtt halt meg sajnos édesapám nagyon hiányzik még most is és szerettem és továbbra is szeretni fogom mindig. És voltam pszichológusnal egy napig nem mertem előtte ki tárni a szívem lelkem bánnatat de Isten mellém állt Szeretetével és minden másabb lett.

És mégis hogyan vágysz új életre, ha egy szalmaszálat nem teszel érte keresztbe?

Felesleges nyafogs helyett menj el dolgozni, a megkeresett pénzt tedd félre (számla, amit csak te kezelsz), taulj szorgalmasan - érettsgi nélkül még wc pucolónak sem kellesz -, és lépj le.

16 évesen nem gyerek vagy, hanem lassan felnőtt. Két év, és te felelsz az életedért, ideje lenne elkezdeni, és nem mástól várni a megváltást, mert akkor csalódni fogsz.

Nekem is szar volt otthon, folytonos lelkiterror, elmentem egyetemre, dolgoztam és most már kinn élek Svájcban ötször annyi fizuért, mint otthon - pedig nem a szakmámban dolgozom, hanem felszolgálóként.

De ebben kemény munkám van, 10 rohadt nehéz és zömmel túlélésre játszó év (többek között hó végi párizsis kenyerek), viszont megérte.