Megőrülök itthon! Mit csináljak? 16/L

Nem lesz rövid amit írok, ezért előre is köszönöm annak aki végigolvassa és esetleg tanácsot is ad!

Itthon nagyon-nagyon rossz a helyzet!

Anyagi gondok, ugatás, hülye rokonok állandó pletykázása...

Idegileg nem kicsit vagyok ki... otthon hetente (van hogy egy héten többször is) állandóan ugatás van a pénz miatt, amibe én nem igazán tudok beleszólni mert még elég kicsi vagyok hozzá. Ha már ugatás, akkor mindenképp fel kell hozni (ez már viszont engem nem kicsit érint) hogy a hülye rokonaink - nem tudom más szóval mondani - azt pletykázzák rólam hogy csavargok. Szerintem ehhez eleve semmi közük nincs, de amúgy sem szoktam csavarogni. Az viszont tény, hogy szó szerint utálok itthon lenni, ezért valóban leszoktam heti 1-2x lépni a barátomhoz, (róla csak anyum tud) mert addig se a hülyeségeket hallom itthon.

Hárman lakunk egyébként: anyum, én, és az egyik (pont a leghülyébb) tesója.

Apummal nem tartom a kapcsolatot jelenleg, mert nem jöttünk ki túl jól.

Jelenleg a sulival is komoly gondjaim vannak, nem jártam be, mert kicsit depressziós vagyok, és nem érzem jól magam a velem egykorúakkal. Ezért most pszichológushoz járok, akinek képtelen vagyok beszélni a gondjaimról pedig nagyon jól esne néha ha valaki meghallgatna... Többször megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata, de nincs bátorságom, és nem is akarok az lenni, de ha sokáig ez az állapot lesz itthon lehet hogy hülyeséget fogok csinálni, mert egyre nehezebben bírom idegileg... Anyum mindig mondja hogy elköltözünk stb, de ebből tudom jól hogy úgysem lesz semmi. Nem mer igazából lépni, mert már bocsánat hogy ezt mondom de ha van esze régen elmegy/elmegyünk innen. Mindig mondja hogy nem bírja ami itt van, és kegyetlenül sajnálom, mert lássuk be ez így tényleg nem élet... de én még magamtól nem tudok lépni a korom miatt, ha idősebb lennék már réges régen új életet kezdtem volna. Én innen menekülni akarok!

Nem akarok így élni, unom az állandó ugatást. A rokonokkal erősen gondolkozom rajta hogy összeveszek, mert belőlük is totál elegem van! Igazából mindenből és mindenkiből... esküszöm csak a barátom miatt bírom még, mert ő minden "boldogságom" ha lehet így mondani. Miatta érzem úgy, hogy kikell bírnom... Higyjétek el, hogy tényleg nem jó így élni... én egy nyugodt életet akarok, nem ezt... tudom hogy ti megoldani nem tudjátok ezt a problémát, de ha esetleg nekem tudnátok valami jó tanácsot adni hogy bírjam ki, azt nagyon megköszönném!

Ti mit csinálnátok? Esetleg mit csináljak anyummal? Komolyan mondom még dolgoznék is, csak ne így éljek!

Mielőtt bárki belémkötne, a kérdésem nem kamu! Kérem a hülye válaszokat ne itt! Köszönöm!