Intézetbe kerül a súlyosan értelmi sérült húgom. Fel lehet ezt dolgozni valaha?

Kérdező, ne foglalkozz az érzéketlen válaszokkal! Szomorú, hogy manapság már szinte ritkaság, ha valaki nem csak a saját érdekeit nézi..

A húgoddal kapcsolatban: szerintem jó lenne, ha valamilyen szinten megpróbálnál lelkileg felkészülni arra az időszakra, amikor intézetbe adjátok. Te is tudod, hogy hosszú távon ez a jó megoldás neki is és a családodnak is. Lehet, hogy először nem fogja jól érezni magát, ha kiszakad a megszokott környezetéből, ez neki és nektek is egy bizonyos szintű trauma lesz, de semmiképpen ne engedd, hogy ez téged vagy a szüleidet megtörje! Inkább ti legyetek a lelki támasza, töltsetek együtt annyi időt, amennyit tudtok. Idővel mindenki bele fog nyugodni a helyzetbe, csak nyilván ilyen hosszú idő után nehéz a változtatás.

hát lehet hogy érzéketlen vagyok de én nem vagyok az a "simizem a buksidat akkor is, ha nem arra van szükséged sőt ront a helyzeten csak mert jó fej akarok lenni és így nem érdekel valójában mi lesz veled" típus .

Itgenis valahol a beteg gyerek a családban tönkreteszi az életet hol nagyon hol pedig kevésbé. Most is TE vergődsz és fáj a szíved hogy mi legyen a tesóddal, holott ez a szüleid dolga és nem a tied, érzelmileg labilis lettél valamilyen szinten, hisz logikusan gondolkozva nincs ezen semmi. Kipróbáljátok és beadjátok a tesót a nevelőintézetbe és ha nagyon nem jön be akkor max hazaviszitek ennyi...

lehet hogy nálatok nem volt semmi probléma azzal hogy hugica beteg volt és úgy érezted hogy a szüleid így is pont annyit foglalkoznak veled mint a tesó előtt,de én attól még eddig mindenhol mást láttam, de tudod mit akkor tisztelet a kivételnek.

Óóó a nagyanyám valahol meggondolatlan lett volna,de nem önző mert belegondolva ki akar egy beteg gyereket élete végéig nevelni és ezzel tönkretenni az életét,házasságát, ugyanis igenis nem élezet a baba nevelés de a szülő úgy van vele hogy pár évig tart,de egy fogyi gyerek viszont életed végéig szól és igenis lelkileg ronccsá tesz. Ha téged nem is mert van lehetőséged elköltözni és csak látogatod a tesódat,de a szüleid non-stop vele élnek és gondoskodhatnak róla. Ha szereted a szüleidet megérted hogy lelkileg elfáradtak és 27 ÉV! után eljutottak arra a pontra hogy segítség kell.

Utolsó, ha egy mód van rá, NE LEGYEN GYEREKED!!

Én, és rajtam kívül rengeteg más nő/család is ugyanolyan örömmel nevelne fel egy sérült gyereket, mint egy egészségest. Lehet, hogy te ezt nem tudod megérteni, de a gyereknevelés (akár sérült, akár egészséges) nem mindenkinek teher. Bár egyre inkább úgy érzem, hogy hiába beszélek ezen az oldalon, ahol már egy szerencsétlen 18 éves is el van hordva mindenféle élősködőnek, csak azért, mert még a szüleivel él... De azért öröm látni, hogy pl. a kérdezőnél is a család még család, ahol tényleg törődnek egymással...

óóó ha én nem azt mondom hogy üntyüm püntyüm tökéletes ember vagy amiért így érzel, akkor én ne szüljek?! Tehát én fogadjam el ha te így döntöttél (és ezzel még nem is lenne gond),de az én véleményem ne legyen elfogadva?

Igenis anyádék most is szenvednek és igen ha beteg gyerekem születik vagy életem végéig ápolom,de akkor nem várom el hogy a párom is velem szenvedjen(ha esetleg nem tudja tovább elviselni, ha válni akarna elfogadnám) vagy ha szülni akarok még egy egészséges gyereket is akkor viszont az egészséges gyerek érdekében naaagyon elgondolkoznék egy spéci intézeten, ahol persze folyton látogatnám.

Naaaagyon cuki minden kisbaba, akkor is ha fogyatékos,de egy felnőtt ember már nem annyira cuki, folyton etetni és kitörölni a fenekét, mindig valakinek otthon lenni, mert önveszélyes, soha nem lehet teljesen élvezni egy nyaralást sem, mert a fogyatékos teljes figyelmet érdemel. Folyton ott kell lenni és így nincs kettesben való romantikázás és a többi.

Még egyszer az szupi hogy te ilyen érzelmes, kedves ember vagy de ha nekem tolerálni kell a te elképzelésed akkor neked is kéne az enyémet, nem elfogadni csak tolerálni... Elvileg ez így működik, nem úgy hogy leírom a véleményem és mivel nem egyezik a tieddel akkor jön a hiszti...