Mit csinaljak, hogy az apam leszalljon rolunk?
A ferjemmel es apammal abban a hazban elunk, amit az apam szulei epitettek.A haz az en nevemen van, adasveteli szerzodesem van ra es azert mentunk ebbe a dologba bele, hogy apam ne maradjon egyedul, mert elzullott volna es tonkre tette volna a hazat.Evek ota tartjuk az apamat, rendezem, mindene megvan, ugy el,mint hal a vizben.Sokaig nem volt semmi jovedelme, 2 eve nyugdijas lett es akkor kertuk, hogy egy minimalis osszeget potoljon bele a koltsegekbe.Nagy cirkusszal beleeggyezett.Azt meg zarojelbe megjegyeznem, hogy van egy lanytestvere, aki szinten egyedul el egy ketszobas tombhazlakasban.Eleg sokat vannak egyutt es olyankor, amikor onnan hazajon mindenbe kot bele.A nagynenem ulteti ellenunk.Mostanra mar elegunk lett, mert mindenbe megprobal beleszolni, iranyitani, ha hozzank jon valaki, nem lehet nyugodtan beszelgetni, mert csak halgatozik stb.Egy rakas idegesito dolgot muvel.Most, hogy gyereket varunk, jo lenne, ha az a szoba is a mienk lenne, amiben o lakik. Ha akarna nyugodtan elkoltozhetne a testverehez, mert szivesen befogadna es akkor legalabb mi is tudnank nyugodtan elni.Persze o ezt magatol nem gondolja meg en meg kirakni se szeretnem, mindezek ellenere, de megiscsak jo volna megkerdezni,most, hogy igy alakultak a dolgok, hogy hajlando lenne-e a testverenel lakni.Az a gond, hogy nem tudom, hogy tegyem fel neki ezt a kerdest, mert egybol nem arra gondol majd, hogy nekunk tenne ezzel jot, hanem, hogy rosszindulatuak vagyunk.
Mi a velemenyetek errol az egeszrol?Ti mit tennetek az en helyemben?
válasza: válasza:Ha bevonnád jobban a tervezésbe, közös életetekbe? pl. megemlítenéd, hogy most, hogy új élet érkezik a házba, a babának is kell hely, pelusasztalnak, ruháinak, ahol játszik nappal, ahol alszik...stb. Ezeknek helyet csinálni úgy lehet, ha kiürítünk helyeket, megkérdezném, mit gondol erről, mit hol kellene, kis átalakításokban segítene-e?hogy mit gondol, hol lehetne később, ha nagyobb lesz, a gyerekszoba? Amennyire rálátok, ezt tenném.
Nem onnan közelíteném meg, hogy neki el kell mennie, és ezt nem is kívánnám,és ha magától felajánlja, akkor nagy tisztelettel megköszönném és "lelkileg" még jobban felkarolnám, hogy érezzem azután is vele vagyok. Minden érzékenyebb ember megérzi, ha "ki akarod rakni", és ez egyrészt nem segíti az ügyet ("csakazért" se megy el??), másrészt erkölcsileg sem állja meg a helyét szerintem.
Javaslom, arra keresd a választ, mi a legjobb, amit tehetsz, nektek, babának és apád érdekét is figyelembe véve (amit írtam, csak a rálátásom alapján). Nekem olyan érzésem van, apád olyan "szárnytalan", szeretne igazi családban élni, ha erről elbeszélgetnétek? Ez külön téma, független az előzőktől, elmondanád, ezt tudod/tudjátok adni egymásnak, neki is, és ezt és ezt elvárnád, hogy együttműködjön, talán csak a hiányzó kommunikáció tette az eddigieket ilyenné, amilyen (az életvitelén kívül)...
Tudom, egy alkoholistával nem egyszerű együttélni, és Te úgy érzed, neki segítettetek, de ő meg (valószínűleg) azzal segített, hogy a neveden lehessen a ház (a részét is rád iratta??), és ezt becsülni érdemes benne.
Ahogy írtad, a "lelki motívum" a részedről NEM az apa megmentése, hanem a ház megmentése volt! Tehát ő ezt -az eddigi reakcióidból- nem úgy érzi, hogy Te felkaroltad!! Egy alkoholista nem látja be, hogy alkoholista, neki fogalma sincs arról, hogyha ő viselné a ház gondját egyedül, akkor talán már nem lenne háza se..., ő úgy érzi szerintem, hogy Neked segített, nem így, hogy Te felkaroltad. Pedig (gondolom) főzöl rá takarítassz...stb, de tudatalatt nem érzi szerintem, hogy mellette állsz. Na, ez az amin változtatnék, megadva neki is az esélyt a változtatásra.
Nem fog ennek hatására a te szájízed szerint változni, de ismerek hasonló esetet, ahol elviselhetővé változott az alkoholista apa életvitele, amíg élt (igaz, ők csak egymás mellett laktak, de hasonlóan felkarolta a lánya).
Remélem, segítettem, de a választ neked kell megtalálni.
válasza: válasza:
válasza:Ezekre a valaszokra szamitottam mert egy ilyen rovid tortenetbol nem is lehet igazan megerteni a helyzetunket.Higgyetek el nagyon sokszor es nagyon sokfelekeppen megprobaltuk megvaltoztatni a dolgokat, es szeretnenk a ferjemmel egyutt, ha egy igazi csaladkent tudnank elni, amibe az apam is ugyanolyan reszes, mint mi.Vegso elkeseredesembe jutottam ide, hogy feltegyem ezt a kerdest.Mindent megteszunk annak erdekeben, hogy semmibed ne szenvedjen hianyt megis megprobal kihasznalni minket, ha valamilyen otletet probalok vele kozolni, hogy modositanank a hazon vagy a haz korul, akkor csak ellenzi, attol fuggetlenul, hogy jo otlet es penzt se kerunk tole.Ha kernenk se adna, soha semmiben nem tamogatott es ha barmit is vettunk, vagy csinaltunk csak az irigyseget felyezte ki, soha azt nem mondja, hogy ugyesek vagyunk es valamit jol csinalunk.Pedig a szomszedaink es minden ismerosunk csak megdicser es orul, hogy ilyen fiatalon mindent megteszunk annak erdekeben, hogy haladjunk es ennek latszata is van.Ha kozolnem vele, hogy bovul a csalad, arra is csak azt tudna valaszolni, hogy "minek nektek gyermek" pedig mar 28 es 29 evesek vagyunk.Arrol pedig, hogy o lemondott a reszerol, annak ara van, mert mindketten megkaptak a reszuket, egyforman, amennyit kertek.Becsuletesen kifizettem oket, ugyhogy errol kar beszelgetni, hogy lemondott miattam a reszerol.
Meg annyit, hogy ketszobas hazrol van szo, furdoszoba, amit mi keszitettunk, mert addig nem volt es konyha, tehat nekem nem azert van szuksegem arra a szobara, amiben lakik, hogy a gyereknek kulon szobaja legyen, hanem azert, hogy ha valaki hozzank jon baba latni akkor legyen, ahova fogadjam es a gyereket se zavarja, ha eppen alszik.Egy 16 negyzetmeteres szobaban lakunk, ami nappali is, de a baba is ott lesz majd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!