Mi a véleményetek az örökbefogadásról?

Nincs semmi gond az örökbefogadással, pláne ahhoz képest, hogy valakinek semmilyen gyereke nem lenne másképp.

40-en túl már problémásabb, veszélyesebb a szülés, a gyereknél is több az esélye mindenféle szindrómáknak. Lehet, hogy ettől is tartanak, ezért is hajlanak könnyebben az örökbefogadás felé.

(45??? Ezt a 45 éves korhatárt hülyeségnek tartom. Én speciel saját gyerek vagyok, de az én szüleim is negyvenesek voltak már. Egyébként se mindenki ugyanúgy öregszik. Szüleim 80 felé járnak, futnak, szaladnak, józan életet élnek, úgy néznek ki, mint az ötvenesek, és el nem hiszik róluk, hogy jegy nélkül mehetnek fel a buszra. Mások meg 50 éves korukban már két lépcsőt nem bírnak felmászni, úgy néznek ki, mint egy roncs, olyan egészségtelen életvitelt folytattak. Hamarabb adnék gyereket egy 46 éves párnak, mint 20 éves suhancoknak. Hány meg hány esetet láttam, ahol valójában a nagyszülők nevelték fel az unokát, mert az ifjak még eszetlenek voltak hozzá, csak becsúszott a dolog.)

Az örökbefogadásról az a véleményem, hogy egy fantasztikus dolog, a későbbiekebn én sem zárkózom el tőle.

Hogy arról meg mi a véleményem, hogy az egész rokonság a szexuális életükön csámcsog...

Támogatnám. Esetükben egyébként a legjobb döntés minél hamarabb elindítani az örökbefogadást. Ha összejön a saját baba hagyhatják annyiban a dolgot. Viszont ha kicsúsznak az időből nem kaphatnak kis gyereket. Max 45 év lehet a gyerek és a fiatalabb szülő között. Több év a várakozási idő egészséges világos(abb) bőrszínű kisgyerekre, ha kisbabát vagy 3 éven aluli csemetét szeretnének ez a legbölcsebb döntés.

30 évesen még tengernyi idejük lenne, 40 felett az örökbefogadási szabályokat is figyelembe kell venni.

Nem nagyon szeretnék gyereket, de ha lenne, csak örökbefogadnék.

Nem tudnék egy terhességet megélni, borzalmas, hogy mi minden szakad, nő... nem. (Patológiásan félek ettől, úgyhogy nem lehet meggyőzni, ha valakiben túlbuzogna a megmondásvágy.)