Miért elítélendő 22 éves kor felett még otthon lakni?

Hát,én biztos nem költöznék falura,azért,hogy legyen egy olcsó lakásom:)

Pláne azt karban is kell tartani,na meg a munkalehetőség sem a legjobb,meg kinek van kedve buszozni olyan sokat?

Ennél sokkal jobb a szülőkkel élés is.

Olyanok véleményére ne adj,akik alá alápakolták a lakást.

Egy ismerősöm is most kb annyi idős,mint te ,és megörökölte a nagymamája kb 20 millió értékű lakását.

Úgy könnyű önállósodna,ha ilyen lehetőségeket kapsz.

Nem elítélendő.

Én egyedül azokat nem értem , akik ennyi idősen se nem dolgoznak, se nem tanulnak. És persze nem is keresnek munkát.

Aki dolgozik vagy még tanul és úgy lakik otthon..Hát istenem.

Sajnos mindenki tudja, hogy borzasztóan drágák lettek az albérletek és a lakások/házak az utóbbi években.

Ott tartunk, hogy egy átlag fizetésből pont kitelik az albérleti díj.A rezsi és a kaja meg egyéb kiadások már nuku, annyi fizut nem kap egy átlag dolgozó.

Ebből egyenesen jön, hogy nem tud az ember egyedül albérletbe menni átlag fizetéssel. Marad, hogy a párjával(ha van) és társakkal költözzön össze.

És így is elmegy az egész fizetés, nem tud pl saját lakásra gyűjteni.

A saját lakás meg kb 15-20 évnyi fizetésbe kerül.Ennyi idő alatt az összes keresett pénzt ha elrakod, akkor tudsz venni egy hitelmentes lakást/kisebb házat.

Nagyon drágák, szinte elérhetetlen annak ,aki nem keres jól.

Én teljesen megértem azokat, akik még otthon laknak.

Ki akarnak havi +100 ezret egy vadidegennek fizetni? Arról nem is beszélve, hogy ennyi pénzért is kb putri lakásokat lehet kapni..

Én azt az utat látom, hogy vagy egy adag spórolt pénzzel próbálja meg az ember külföldön(nyugat), vagy igyekezni feljebb jutni, olyan pozicióba ahol a fizetésből már el tudod tartani magadat.

Mert mint írtam, a fiatalok nagy része sajnos annyit keres, hogy nem is tudnának megállni a saját lábukon annyiból.

Kb. 90 óta nyomják az arcunkba a bankok, meg egyéb érdekelt személyek, hogy neked jár a külön lakás. Ezért vegyél újat, és vegyél fel rá hitelt is. Amerikában is meg van ennek a kultúrája, mivel a bankoknak és az építőiparnak folyamatosan teremteni kellett a keresletet azért, hogy a vállalkozásuk növekedni tudjon.

90 előtt több generáció élet egy házban, senkinek nem volt semmi problémája.

Én szívesen laknék külön, de a családunknak csak egy ingatlana van, az is vidéken, albérletet meg jó drágán, ha találok, így jelenleg ez a megoldás. Persze vannak ismerőseim, akiknek 22 évesen már saját lakásuk van pesten, igen apuka anyuka adott hozzá 20-30 millát.

Aki otthon lakik még, az lusta, ingyenélő, elkényeztetett. Aki egyetemre jár, az szintén, plusz elpazarolja az idejét, minek diploma, úgyse ér semmit. Akinek nincs szakmája, az semmirekellő, buta, tanulatlan, úgyse viszi semmire. Aki gyárban dolgozik, az aljamunkás, mocskosmelós, nem jó többre, megérdemli. Aki felsőbb pozícióban, az szemét főnök, korrupt g**i, s**nyaló, sznob majom. Aki 18 évesen megházasodik és gyereket szül, az idióta, nem tudja mit csinál, túl fiatal, szégyellje magát, úgyis megbánja. Aki 30 éves koráig vár, az kiöregedett, hogy gondolja, minek várt ennyit, szégyen. Akinek 4 gyereke van, az segélyre pályázik, idegesíti a szomszédokat, úgyse tudja kezelni őket, minekszülakinemtudjafelnevelni. Akinek nincs gyereke, az megint csak szégyen, az ilyen nem is ember, hogy élhet így valaki.

Oldalakon keresztül sorolhatnám, hogy mi minden okoz problémát más embereknek. Soha, semmit nem tudsz csinálni úgy, hogy abba ne kössön bele valaki. Mindig lesznek, mindig vannak olyan emberek, akiknek nem tetszel, nem tetszik, ahogy élsz, megmondják, hogy kéne, utálnak érte.

Nyilván van különbség, az pl. nem egészséges dolog, ha valaki nem dolgozik, nem tanul, nem segít otthon, és ennek ellenére huszon-harminc évesen is a mamahotelban tesped, fizetnek neki mindent, eltartják szó nélkül, ő meg élvezi.

De abban semmi rosszat nem látok, ha valaki úgy él egy házban a szüleivel, hogy megosztják a házimunkát, a költségeket, ezzel segítve egymáson.