Mi a véleményetek a szülő/gyerek kapcsolatról? Bővebben lenn.

Szia! Sajnos kerül az ember gödörbe és jó ha van segítség, s kitől mástól, ha nem a szüleitől. Tudod, előbb utóbb ők is megszorulnak, ha nem más, akkor segíteni abban, hogy ételt adj a szájukba. Durván hangzik, de így van. Láttam ilyen szülő-gyerek kapcsolatot. A szülők mindent megvettek maguknak, az unoka pedig kinőtt, rossz minőségű ruhákba jártak, de nem azért mert hanyagok a szülők, hanem nem jutott jobbra. S amikor lerobbantak, menni nem bírtak, akkor fordultak a gyerekekhez. A gyerekek segítettek, s a szülőknek fájt a legjobban, hogy mikor kellett nem akartak segíteni.

Nekem a szüleim már évek óta nem segítenek. 18 éves korom óta önállóan élek. Volt, hogy kenyérre alig jutott, amíg ők új autóval érkeztek haza, amit kp-vel fizettek ki. Háromszor négyszer annyi pénzből élnek mint az átlag. Most én is munka nélkül vagyok, s be kell osztani azt ami van, de soha nem kérnék, mert tudom, hogy nem kapnék, de nem is kell.

Szerintem nagyon sok válaszoló nincs képben, és eleve rosszindulattal ír a kérdezőnek. A napnál is világosabb, hogy a kérdező nem a minimálnyugdíjból éhenhaló szüleit akarja kisemmizni, és a nyakukon élősködni.

Bajba jutott, és segítséget kért, mert tudta, hogy módjukban állna segíteni.

Így azért egészen más tészta a dolog, nem?

Nekem ne mondja senki, hogy a kisnyugdíjas szüleid nyakán élősködni, és a biztos anyagiakkal rendelkező szülőktől segítséget kérni az egy és ugyanaz a szituáció!

Kérdésre válaszolva: minálunk a családban teljesen természetes, hogy segítünk egymáson, ha bajban van. Mindegy, hogy anyagi jellegű vagy másmilyen. Ki másra számíthatna az ember, ha nem a családjára? Szomorú ez, ha nem működik oda-vissza.

Más problémájuk nem lehetett veled, mondjuk a pénzköltési szokásaiddal, felelőtlenül vettél fel hitelt vagy hasonló?

Mert ez úgy, ahogyan leírtad elég kegyetlenül hangzik veled szemben...

szerintem az igazi jó szülő próbál segíteni a gyerekén ha az hozzá fordul. nem azt mondom, hogy köteles, de ha egyzer kétszer előfordul hogy a gyerek kölcsön kér és a szülő megtehetné hogy adjon valamennyit akkor nem értem miért ne adna? inkább kérjen a gyerek vadidegentől.

én akár hányszor a szüleimehez fordultam mindig segítettek és mindig meg is adtam nekik. volt hogy ők kértek és persze én is segítettem. szerintem ennek így kéne működnie, hiszen attól még hogy külön élünk egy család vagyunk.

Ki milyen, ki mit látott otthon. Nálunk az a szokás, hogy segítik a szülők a gyerekeket, amíg csak tudják, nincs véges korhatár, hogy na most 20-30 stb. lettél már nem adok.

Nálunk még nagyanyám is segíti anyámékat, amikor csak kell. Ő úgy áll hozzá, hogy nekünk legyen, nekünk adhasson, ő mit kezdjen vele?

Mióta én (unoka) elkezdtem az önálló életet, azóta nekem is folyton segít, mosóport, tisztító szereket, kaját, retyó papírt, kuglófformát meg ilyeneket küldözget csomagban, hogy ne nekem kelljen megvenni. Anyuék dettó, kifizetik a jogsimat meg ilyesmi. Ha nem fogadnánk el komoly megdöbbenés lenne, mert nálunk ez természetes. Emellett persze egyéb is természetes, pl. nem szokás nálunk beadni az elfekvőbe a szülőket, hogy haljon meg ott, hanem szépen hazahozzuk őket mindig, elfurikázzuk őket bevásárlásra, intézünk nekik dolgokat, kivikszoljuk a házat, ha ott vagyunk, megjavítjuk stb. amit nem tud meg ilyesmi.