Mit csináljak, vagy nem velem van a baj?
Igen, a tipikus válasz: "Nem érdekel mások mit csinálnak."
Régen, amikor még kiborultam az ilyen alkalmakkor - ma már beletörődtem a helyzetbe - számtalanszor elmondtam neki, hogy úgy érzem magam a saját otthonomban, mintha egy börtönben lennék, ő pedig észre sem veszi, hogy mennyire boldogtalanná tesz. Pedig közöltem vele, hogy változzon meg, mert különben az lesz a vége, hogy egy nap lelépek és búcsút mondhat nekem.
Hát, nem érdekelte különösebben, mert anyámat csak a saját hülye elvei éltetik. Szerencsére mára javult a helyzet egy egész csöppet, pont ma közöltem vele, hogy pénteken bográcsozunk két barátnőmmel. A szerencsém az, hogy ismeri és szereti őket, de azt még nem mertem megmondani, hogy éjszaka is maradok kártyázni, pedig csak egy utcányira lakik a barátnőm. Komolyan, szánalmas, hogy 18 évesen ezt még nem merem megmondani, de mit tehetnék? Nem akarom hallgatni a megjegyzéseit...
Tudja, hogy ez van, de nem érdekli. Mondtam neki.
Egyik barátnőmmel (imádja/imádta anyu) azért nem jó, hogy barátkozok, mert 2hetente kb eljár bulizni és iszik. És ő ennek nagyon nem örül, hogy ilyen barátnőm van. De a mai világban azt hiszi olyan a barát aki szín 5ös tanuló, egész nap a sarokban ül, nem csinál semmit, néha könyvtárba jár, de azt is évente 2x... ez nekem nem jön be !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!