Van itt olyan, aki idős/beteg hozzátartozóját gondozza egyedül?

Én apósom ápoltam, három hós gyerekkel költöztünk hozzájuk, mert anyósnak nyugdíj előtt nagyon rossz lett volna az ápolási díj.

Hát, reggel felkeltem, tisztába tettem a gyereket, aztán az apóst. Megetettem a gyereket, aztán az apóst... egy évig tartott, sajnos meghalt :(

De én szakképzett ápolónő vagyok, tehát nem jelentett gondot.

De nem való mindenkinek.

1

Ja persze hát úgy elhiszem hogy nem jelent gondot ha 20-an még vannak körülötted (a munkahelyen) otthon meg megvan a saját kis életed is, a gyereked, a férjed, meg a többi. De ! csináld ezt egymagad egy ingerszegény környezetben, elhermetizálva a világtól, egy luk szobába, egy fekvő, mozgásképtelen emberrel, havi 30 ezer ápolási segélyért.

5

Nem irigy vagyok, csak látom azt amit látok és még ellátásra, ápolásra szoruló hozzátartozóm sincsen.

Szarul,,, felkelés, apa tisztába tevése, reggeliztetése, aztán munka. Délben haza, tisztába tevés (ha összekakálta magét, akkor fürdetés), ebéd (cirka másfél ora), aztán melo. Este fozés, foglalkozás a gyerekkel (minőségi idö szoba sem jöhet, mert közben apámat kell rendezni, -csillapitani, megpróbálni ágyba imádkozni, és ha agressziv, akkor kihivni rárá az orvost, aki lenyugtatozza). Éjszaka pedig féléberen aludni, ha baj van, meghalljam.

Már keresem neki az otthont, mert ez nem élet, a lányom meg szenved, mert semmi idöm rá - mellesleg sem magamra.

Miért kérdezed, döntened kell?

Én évekig ápoltam alzheimeres hozzátartozómat(akit nagyon szerettem). Néha ugy gondoltam, hogy a börtön jobb lehet ennél. onnan legalább időnként van eltávozás.

Ha érintett vagy, akkor mindenképp próbáld meg, hogy hetente legalább fél napod legyen. De úgyis rohadtul nehéz.