Éltél, éltetek a családdal rossz körülmények között?

Onnan számít valaki szegénynek, hogy az alapszükségleteit nem tudja kielégíteni. Fedél a fej felett, étel, tisztálkodási lehetőség, stb.

Én szerencsére nem éltem rossz körülmény között soha.

Hát nekem volt fedél a fejem felett (a jóindulatnak köszönhetően), de 1000 ft-500ft-ból kellett megoldanom a heti kajámat. Nem sokáig éltem így, két hónap, egyik pillanatról a másikra vesztettem el a munkámat, a szüleimtől, volt páromtól nem akartam segítséget kérni, szégyelltem magam.

Gyárban kezdtem el dolgozni, de végül haza kellett költöznöm egy időre.

Azóta összeszedtem magam.

Azóta minden apróságot jobban megbecsülök.

Éltünk. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem is feltétlen azért, mert nem volt rendes bevételünk. Élhettünk volna egy normális színvonalon (nem azt mondom, hogy nagy lábon), de a volt férjem elkezdte adósságokba verni magát és a családot (még most se tudom mire kellett neki a pénz). A számláink nem voltak befizetve, hónap második felében már nagyon el kellett gondolkodni mit ehetünk. Ha a gyereknek kellett valami "váratlan" dolog (pl. beteg lett, suliba pénzt vinni) mehettünk kuncsorogni szüleimhez.

Mikor elküldtem a volt férjem pár hónap után rendeztem az elmaradt számláim, és nem sok pénzből (kb. havi 150 ezrünk volt rezsire, kajára), de megéltünk a gyerekkel, havi pár ezer forintot még félre is tettem.

Évekig éltünk nagyon szerényen. Aztán megismertem a mostani férjem. Most jó anyagi körülmények közt élünk, de a spórolás nagyon megmaradt nálam.

Onnantól vagy szegény, ha nem tudsz kielégítően táplálkozni, fehérjével, vitaminokkal, zöldséggel, gyümölccsel.

Ha gondot okoz rezsit fizetni, ha nincs pénz megfelelő ruhára, ha soha nem járhatsz szórakozni, ha a nyaralás egy nagyon távoli álom, stb.

Azaz, ha csak azért dolgozol, hogy egyél és azért eszel, hogy dolgozz. Ez a szegénység. 4 millió ilyen ember él köztünk.