Van olyan aki a szülei hibájából él vagy élt rossz anyagi körülmények között?

Engem anyám lebeszélt az érettségiről, mert az nehéz lenne nekem. Már bánom, hogy nem álltam ellent, nem mentem inkább arra, most lehet itt dolgoznék a helyi boltban pénztárosként, most meg takarító vagyok egy gyárban.

Mindkettő minimálbér, az igaz, de nem mindegy, hogy szép kis ruhában kajás zacsikat kell pakolni, vagy teli vizes vödrökkel, lapátokkal meg takarítószerekkel kell rohangálni. Boltban még túlóra is több van. Valamivel jobban keresnék bolti eladóként. :(:(:(:(:

Tanulj, képezd magad, dolgozz, hogy neked jobb legyen.

Nyilván vannak mások is. De végső soron a saját sorsod kovácsa vagy. Persze, neked nehezebb lesz, mint esetleg sokaknak. Ez igaz. De a tézis akkor is áll.

Igen. Nagyon-nagyon rossz körülmények között éltem, és egyértelműen a szüleim hibájából. A végtelenségig önzőek voltak, és emellett trehányak. És magyar vagyok, nem cigánysori.

Kegytelen volt onnan kitörni, és tudni, hogy egy életen át lemoshatatlan szenny maradt rajtam - miattuk.

Nem éltem rosszul miatta csak egy nagyobb összegtől estem el. Mamám nyitott a nevemre egy számlát mikor születtem és ami 18 éves koromig szólt ,1 mó gyűlt össze. 18 évesen( 5 éve) leégett dédimamám háza , akkor azt mondták( nagybátyám és mamám) hogy vagy el kell adjuk vagy belefizetek önerőnek nekik egy hitelhez, mert mamám testvérét ki kell fizetni, igényt tart rá. Odaadtam 500 ezret majd 400-at felújításnak mondván így úgyis az enyém lesz.

Most az ház az unokatesvéremnek( nagybátyám lányának) lett ajándékozva, nagybátyámnak meg élethosszig tartó haszonélvezetet van rajta, én meg a vőlegényemmel albérletbe vagyok. Így jártam, ha pénzről van szó nem számít a család. Tudom, hogy soha nem volt enyém a pénz, de akkor ne mondtak volna semmit.

A sors fintora hogy a 400 ezerből amit felújításra odaadtam megcsinálták az állmennyezetet , de egy vihar előtt megkezdett tetőleszedésnek köszönhetően teljesen elázott, a kedves pénzsóvár mamám testvére meg azóta halott. A ház ugyanúgy áll évek óta, mi meg ha jólmegy most költözünk sajátba...

Mindenki azt kapja amit megérdemel.Mamámat sajnálom,.szegény csak egy naív báb volt aki őrizte gyerekkora házát csak ezzel másnak okozott fájdalmat.

Én nem nagyon rossz körülmények között éltem, de rosszabb körülmények között, mint amit a fizetésük és / vagy képzettségük megengedett volna, inkább apukám hibájából.

1. Simán feljebb tudott volna lépni a vállalati ranglétrán, ha nem olyan buta, hogy mások fülke hallatára fikázza a főnökei politikai nézeteit és intelligenciaszintjét (máig nem rúgták ki, tehát szükségük van a szaktudására, de minden most végzett IQ-nuku senki jobb pozícióban van nála emiatt)

2. Nagyanyám, annak ellenére, hogy elég komoly nyugdíjat kapott, amiből simán meg lehetett élni, folyton apukámat használta ki, mert a nyugdíját lepasszolta a nagybátyámnak, a kis kedvencének, és minden haszontalan vackot meg ami kellett neki, apával vetetett meg (a nagybevásárlás oké talán... na jó, az sem, tudva a történteket, de ezen kívül minden túlárazott TV Shopos szart megvetetett apával meg lesz.rta, mit írt fel neki az orvos, minden gyógyszert megvetetett magának, mert volt róla reklám a Nők Lapjában... emellett kukoricapattogtatót is vetetett, amikor a mikróban simán lehet pattogtatni... és ez csak egy pár dolog...)

3. Rohadtul sokat cigizett anya és apa (úgy is, hogy én érzékeny vagyok rá, és nekem megtiltották, de mit érnek vele, ha ők meg pöfékelnek, mint egy gyárkémény), és egy ideig még a netes hírportálok megérkezése után is jóval vásárolták a napilapokat, sőt, vmikor kettőt is, mert a Népszabi az kell, a Napi Ászhoz meg van Poirot-DVD -.-

És ha mi kértünk egy csokit, akkor miért nem értjük a pénz értékét meg telhetetlenek vagyunk. De tényleg, ha nem dől be a nagyanyám hülyeségeinek apukám, jóval több tőkém lett volna elindulni az életben, és egy szülőnek egyébként sztem kötelessége lenne egy biztos alapot biztosítani a gyerekének, ha megteheti, és ők megtehették volna.