Normális, hogy a körülmények miatt félek a házasságtól?
Nagyon szeretem és ragaszkodok a páromhoz. Rengeteg problémánk van, de senki mással nem akarok élni. A baj, hogy csordultig vagyok félelemmel. A helyzet az, hogy mindketten nagyon terhelt családból jövünk. Nekem mentális beteg a szülőm, saját lakása nincs (önkormányzati), a fizetése alacsony, kérdéses, hogy mennyi lesz a nyugdíja. A testvéreim anyagi helyzete szintén kriminális, éppen csak fenntartják magukat, már sok éve nem bejelentve dolgoznak, az hogy támogassák egymást, vagy a szülőnket, az elképzelhetetlen.
A párom családja: Semmilyen végzettsége nincs a szüleinek és sok testvére van. Saját lakásuk szintén nincs. A testvérei közül egyik másik eltartja magát, van még kiskorú, de van viszont egy autista és egy olyan, aki egyelőre életképtelen, holott családja van már, de nagyon felelőtlen. Az apukája nagyon sokat dolgozott, de tudomásom szerint nem bejelentve, az anyukája a gyerekek miatt keveset dolgozott, azt bejelentve, de így nem sok nyugdíjra számíthat.
Mi: Nekem már van egy diplomám, a vőlegényem most kezdi, Vele együtt én is a másodikat. Magunkban nem kételkedek, megfogjuk teremteni az otthont és a családot vért izzadva is. De egyikünk szakmája sem sokat fizető. (szociális szféra) Rettegek a gondolattól, hogy a szüleink alól esetleg kiveszik a lakást. Vagy eljön majd az idő, amikor már képtelenek dolgozni és a nyugdíj minimális. Én úgy vagyok vele, hogy mindenkinek van saját felelőssége, nem az én dolgom rendbe hozni az életüket. De mi van, ha utcára kerülnek? Főzni még csak főzök 2-3 adaggal többet, de mit kezdünk, ha kiteszik őket a lakásból? (ezt most nem fejtem ki részletesen, de ez sajnos valós, nem teljesen elrugaszkodott félelem) Mit kezdek az autista testvérrel? Nem is ismerem a pontos diagnózist, mert hát nagyon jószívű, kedves emberek a szülei, de buták, még Ők se tudják, hogy ő mennyire lesz önálló a jövőben. (még nem felnőtt)
A párom a legjobb barátom, a társam és biztos, hogy nem fogom elhagyni, de egyszerűen nem látok megnyugtató megoldásokat a helyzetünkre. Önálló kis lakást is baromi nehéz teremteni a paramétereinkkel, de ezzel a hátszéllel már lehetetlennek tartom, pedig én törekvő ember vagyok. Bölcs emberek válaszát kérem. Olyanokét, akik sejtik miről beszélek, akik ismerik a politikai befolyást ezekre a bizonytalan lakás helyzetekre, akik tudnak átérezni, de konkrétumokat is. Az obszcén, lenéző, agresszivitásukat itt kiélő válaszolók most légyszi keressenek más kérdést. Köszönöm, aki időt szánt rám és végig olvasta!
válasza: válasza:Ha nem akarod ott hagyni az egész bagázst szó nélkül, akkor kénytelen vagy más karrier után nézni. Nem olyan nagy szégyen az, ha a karrier utadnál a pénzt is nézed. Én most közel 40-hez változtatok a pénz irányába, imádtam a munkámat, de nem fizet jól, találtam olyasmit, ami megfelel a vágyaimnak, nem ciki váltani rá és tisztességes megélhetést ad. Nem kell rögzülnöd a szegénységbe csak azért, mert 18 évesen úgy döntöttél, hogy ápolónő leszel, vagy szociális munkás. Gondold át merre változtathatsz úgy, hogy ne érezd teljes önfeladásnak. Ha ápolónő vagy keress magánkórházat, ha óvónéni, akkor legyen terv a magánóvoda nyitása stb.
Én úgy sejtem, te szerény életre készültél fel eleve, kevés igénnyel. Változtatnod kell ezen és nagyobb feladatokat vállalni, több pénzért. Próbáld addig megalapozni a saját életed, amíg a családod nincs teljesen romokban. És a saját anyagi gyarapodásodat addig titkold előlük, amíg lehet, ugyanis biztosra veszem, hogyha megneszelik, akkor még a maradék saját erőfeszítést is abbahagyják. Neked viszont biztos tartalékra lesz szükséged, hogy bírjad anyagilag ezt a családot. Én általában nem vagyok ennyire anyagias, de ez az a helyzet, amikor pénzel nagyon sok felmerülő problémát meg tudsz majd oldani. Az autista tesótól kezdve a szüleid szerény segítéséig.
válasza: válasza: válasza:Te már tettél fel kérdést, nem? A szociális szféráról jutott eszembe egy régebbi, hasonló jellegű kérdés.
Nézd, ha folyton mások érdekeit helyezed a magadé elé, soha nem fogsz előrejutni.
válasza:Az jó, ha felelősséggel gondolkozol és nem fejjel rohansz az ösztöneid által vezérelve a falnak, de én másban látom a problémát mint te.
A házasságkötésetek előtt azon lenne a fő hangsúly, hogy genetikussal beszéljétek át a lehetőségeket, az utódok szempontjából, mert halmozottan jelen van az ilyen-olyan terheltség mindkét családban.
A többiek problémáján ráérsz gondolkozni, amikor az aktuális probléma előáll, bár szerintem ez elsősorban az ő gondjuk és csak legutolsó sorban a tiéd.
Ahogy a mondás is tartja, "Akkor akarj átmenni a hídon, amikor odaértél!"
Az életet előre nem fogod tudni mindenre vonatkozóan kiszámítani, hiába tervezed meg előre, mert fatális dolgok miatt egész másképp alakulhat.
Tételezzük fel, hogy elhagyod a vőlegényed és hozzámész egy multimilliomoshoz, akinek 16 ingatlana van, tehát minden élhetetlen rokonodnak jutna egy kastély és teljes ellátás.
Mi van, ha elváltok? Mi van, ha a tőzsdén elveszti az egész vagyonát? Mi van, ha tartósan lebetegszik, a pénzcsap elzáródik, ápolhatod élete végéig?
Ezek csak apró példák, az élet produkál ennél cifrább dolgokat is!
Apró lépésekkel haladj!
Ha már magadra veszed a családtagok gondját, nem fog egyszerre és villámcsapásszerűn bekövetkezni, hogy mindenki elveszít mindenét, majd amikor egyénenként ott az aktuális probléma, akkor megoldjátok, ha akarjátok! ... mert hangsúlyozom, ez nem a ti feladatotok.
Annyi várható el tőletek, hogy az aktuális törvények alapján, az arra érdemes szülőt valamelyest anyagilag támogatjátok, de ez nem vonatkozik testvérre, sógorra, komára.
Ezek miatt felrúgni egy jól működő kapcsolatot egy olyan emberrel, akivel elmondásod szerint egy életre megtaláltátok egymást és minden tökéletes, enyhén szólva is butaság!
válasza:Ha szociális gondozónak tanulsz azt nem tudom, de a szociális munka már nem csóré szakma. Jó, nem 300+os de nem is 90ezerért kell dolgozni.
Szerintem egy bizonyos szintig nagyon fontos, hogy az ember mit csinál 40 évig, akár kisebb fizetésért. Nem tudom hogy dolgoznak a mérnökök, de ha valaki a szocmunkában találja meg önmagát, az sokszor fontosabb, mint a sok pénz (de mint mondtam egy vizonyos szint felett, mondjuk nem közmunkásként 72ezerért).
A szocmunkának is vannak olyan területei, amiket brutáljól megfizetnek, igaz oda nem 3 év egyetem után mész, kökeményen meg kell érte dolgozni.
Most nyomtak bele a szakmába egy kis pénzt és ha minden jól megy tolnak még. Nem kell azért éhen halni vele, főleg ha az ember ebben ki tud teljesedni.
válasza: válasza:Az, hogy a jelenlegi körülmények miatt tartasz a jövőtől, az egy életrevaló, két lábbal a földön álló emberre vall. Sok, nagyon sok ilyen emberre lenne szükség még! (Nem "dícséret"! szimpla tény! A bankhitelesek nagy százaléka, (tehát nem mindenki!) azért került olyan helyzetbe, amilyenbe, mert gondolkodás nélkül elhitték, hogy nekik semmibe nem kerül tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaró ér.
Haladéktalanul döntened muszáj, hogy elsőként, az eddigi felelősségteljes gondolkodásod és a párod segítségével kizárólag a első sorban a magatok jövőjét alapozod és építed fel, és csak utána kezdesz aggódni azon, hogyan tedd helyre másik 15-20 ember életét. A két történetet teljességgel szét kell választanod . Már ez magában "kétemberes", a kapcsolatotokat erősen próbára tévő mérföldkő.
Vagy odállsz ezerrel az elesettek mellé és akkor örökre elfelejtheted, hogy valamikor a magad életét akartad élni.
Vagy megpróbáljátok ketten, de akkor( az önálló talpraállásotokig) minden éles döntési helyzetben a ti szempontjaitoknak kell előtérbe kerülnie.
Egymással párhuzamosan nem fog menni, legjobb esetben mindkét történet kimenetele féleredmény marad, az pedig rosszabb a semminél is, totál kudarc.
Akkor már a rokonokért sem tehetsz/tehettek semmit és a ti életetek is kapaszkodó nélkül marad.
Márpedig nem engedhetitek, hogy ti ketten (később hárman....stb. ) a lét-és a nemlét szélén egyensúlyozzatok.
Attól meg vékképp óvakodj, hogy idő múltával rá kelljen jönnöd, hogy mártírja vagy a feladatnak és már csak magadra számíthatsz. Minden felelős döntésben legyen egyetértés köztetek : ha az elvész, akkor értelmét veszítheti az egész. Az kevés, hogy " a párod a legjobb barátod, a társad és biztos, hogy nem fogod elhagyni." Te nem a rózsaszín ködön át szemléled a világot, pontosan fel kell ismerned , ha esetleg --- ő akar elhagyni téged. Tudom, hogy ez a sötétebb verziók egyike. Te viszont azt tudod, milyen világban élünk és hogy mi a különbség a "pesszimista" és a "realista" között. Bármilyen lehetetlen helyzetet hozna is az élet , a "józan paraszti" mindig biztos támasz.
Szerintem, ameddig valami pozitív fejleményt ígérő lehetőségnek nem elengedhetetlen feltétele
az a házasság, úgy várjatok még azzal! Nem segítség valami megpályázható lehetőség?
(pl. [link] )
Amire fenti véleményem alapoztam, az a magam tapasztalata. "nálunk" nem a szülőkkel volt probléma, én vagyok születésem óta beteg. (asztma , epilepszia). Az életem, a mindenem lett volna a család , a gyermek , de magam döntése alapján és a nekem jót akarók véleménye ellenére nem vállaltam be egyiket sem. Gyermekfejjel határoztam, ítéltem halálra magam. Mára olyannyira igazolódni látszottak a döntéseim helyessége--amennyiben a rációt és emóciót hideg fejjel különválasztottam-- hogy akik sokáig ( több évtizedig) ellenkező véleményen voltak, ma azok is helyeslik, AMIT TETTEM.
Tehát azt pontosan ugyanazt, AMIT NEM TETTEM. Ama "paraszthajszál" minősített esete...
Bocsi, ha hosszú lére sikerült, de 25 éve annyi időm van írkálni, hogy sok(k) ! :)
Bölcs ember válaszával sokak válaszolhatnak...itt egy :
" Mindannyiszor, ha azt látod, hogy a társadalom összeütközésbe kerül a természettel,
válaszd a természetet– bármi legyen is az ára. Sosem veszíthetsz. " Osho
Szorítok nektek nagyon és amennyiben időd, helyzeted engedi, írj néhány sort a sorsotok alakulásáról.
Üdv. Mindenkinek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!