Nincs pofám abbahagyni de így nagyon szenvedek. Mit csináljak?

Kérlek kíméljetek meg a bunkó válaszoktól...

Nem vagyok elkényeztetett. Tudom, hogy vannak ennél nagyobb problémák az életben, de most én ettől "szenvedek". Panaszkodnom kell, aki tud kérem adjon tanácsot, vagy legalább érezzen együtt:)

Szóval első éves vagyok egy egyetemen, ahová mindig is vágytam. Szeretem és ez az a szakma amit igazán szeretek. CSAK...a párommal hoztunk egy döntést tavaly(akkor 2 éve voltunk együtt), ő is oda ment ahová szeretett volna, én is. hittünk benne, hogy működik a távkapcsolat és valóban működik is, nincs is baj köztünk. csak úgy érzem sokkal boldogabb lennék mellette, ha nem kéne elviseljem a hiányát...most vagyunk fiatalok, most kellene nagyon boldogok legyünk...egy fáradt nap után nagyon jó lenne mellette lenni...ezenkívül csalódtam a lehetőségekben amit az egyetem kínál, már azt sem tudom akarom-e igazán. Ha lennének lehetőségek munka terén és a párom is velem lenne, akkor maradnék...de se lehetőség, se párom így nem tudom érdemes-e folytatnom. A szüleim fizetik a lakásomat, kaját, amúgy államin vagyok. De már így is sokba került...nincs pofám visszatáncolni...

Szomorúnak érzem magam, főleg most vizsgaidőszak közeledtével egyre inkább "egyedül" vagyok...igaz ha már egy évet kibírtunk még 2-t lehet kibírnánk, de nem tudom érdemes-e...vagy menjek a páromhoz és keressek ott valamit? :( akkor meg feladnám az álmomat...

tudom, hogy mindent nem lehet egyszerre, nem tudom mitévő legyek...

adnátok tanácsot?

2o-L