Nincs pofám abbahagyni de így nagyon szenvedek. Mit csináljak?

"belepofáznak egyesek abba ami nekik nem adatott meg vagy nem volt. irigység nagy úr."

Wooow. El vagy te szállva. Én irigy rád? Miből szürted le?

csak arra próbáltam rámutatni hogy vannak olyan emberek akik szeretnek panaszkodni és vannak olyanok akik tesznek a változásért.

Te nem az első vagy. De még lehetsz.

De ahogyan hozzállsáz munkához (dolgozni suli mellet folyamatosan az meg persze fúúúúj mert milyen az már)

És még nem vagy elkényztetve? Csak hiszed magadról. Másoktól (szüleid) várod hogy ellássanak. Nincs sok pénzük de te nem dolgozol suli mellett mert nem akarsz.

Nézz egy kicsit magadba kicsi lány, sokat kell még nőnöd (másrészt a munkába nem lehet belebetegedni, eddig egyetlen barátom se panaszkodott erről, (nekem se tűnt fel hogy beteg lennék,) de ők nem olyanok mint te)

Ez a fiú "a párod" nem biztos,hogy a férjed is lesz.Miatta butaság az álmaidat feladni...aztán megmajd sírhatsz a szüleidnek,ha otthagyod az egyetemet,és a barátod szakít veled..:S De ha most ott maradsz az egyetemen,és végigcsinálod,akkor teljesül az álmod.És ez a fiú sem un meg téged,és áll tovább..mertha mondjuk összeköltöznél vele,akkor megunna.Merthát ugye még a huszonévesek is nagyon hamar megunják egymást,ha együtt laknak.Kivéve persze,ha nem laknak együtt,és ritkán találkoznak.

Szerintem gondolj a jövőDre!

Ne a mának élj!Ott a holnap..

Még fiatal vagy ahhoz,hogy egy férfinél megállj!Ha meg megállsz nála,akkor elég hamar megfogod unni..

Azt hiszem, ezek a dorgálások félre lettek címezve. Nappali munkára nem marad ideje, éjszakait meg érthető, hogy nem vállal. Nem végezheti lelkiismeretesen az egyetemet, ha hajnalban megy haza és 8-kor már órája van. Sem a munkáját nem tudja jól ellátni kialvatlanul, sem tanulni nem fog tudni rendesen. Lényegében elherdálná a szülei támogatását.

Azt is megírta, hogy szokott dolgozni, amikor van ideje. Kifejezetten kulturált, felelősségteljes fiatalnak tűnik a kérdező. Vannak olyan kérdések, ahol jogos lehetne a válaszolók részéről ez a hozzáállás, de itt szerintem nem az.

Neked pedig, kedves kérdező, azt tanácsolom, amit a többség: ne hagyd abba az egyetemet. Szerencsés vagy, hogy ennyire komoly, megértő ember a párod, nem várja el tőled, és mindkettőtöknek jobb lesz, ha néhány év múlva kezetekben a végzettség, neked megvan a vágyott szakmád, és komolyabb alapokon tudtok tervezni. Az kicsit aggasztó, hogy sokat betegeskedik, de nyilván tudjátok napi szinten tartani a kapcsolatot, ha rosszra fordulnak a dolgok, mellette tudsz lenni.

Sok kitartást kívánok mindkettőtöknek.

Nagy baj van ott ahol már nem vele beszéled meg hanem IDEGENEKTŐL kérsz tanácsot itt éled napjaidat a monitor előtt mert fogalmatlan sötét infantilis munkakerülő marha vagy, de megnyugtatlak, ha nem hagyod ott a sulit, a diplomát is feldughatod mert nem ér ma már semmit szinte..

kommunikálj idegenekkel ha már mással nem érted meg magad jóég..