Nincs pofám abbahagyni de így nagyon szenvedek. Mit csináljak?

Ne csinálj hülyweséget! Ne add fel az álomd csak mert hináyzik a napi kpőcsoalt.

keress baártokat és töltsd velük az időd amikor külön vagytok. Nyíugodtan járhattok bulikbqa enélkül,ohgy baj lenne. Élj aztán ha végeztek megtanultok együttélin. hiddel megéri.

Én is így éltem távkapcsolatbna a fősikolai évek alatt, és most 10 éve vagyunk boldog házasok, cosdálatos volt az az időszak külön ésm ég jobb így. Így fogoda megtanulni értékelni.

képzweld i lesz ha esetleg öszekötlöztök és kiderül ,hogy bajaitok vannak nem oldájtok merg és szét mentek. Mi lett akkor azálomdsl?

Ne csinálj hülyweséget! Ne add fel az álomd csak mert hináyzik a napi kpőcsoalt.

keress baártokat és töltsd velük az időd amikor külön vagytok. Nyíugodtan járhattok bulikbqa enélkül,ohgy baj lenne. Élj aztán ha végeztek megtanultok együttélin. hiddel megéri.

Én is így éltem távkapcsolatbna a fősikolai évek alatt, és most 10 éve vagyunk boldog házasok, cosdálatos volt az az időszak külön ésm ég jobb így. Így fogoda megtanulni értékelni.

képzweld i lesz ha esetleg öszekötlöztök és kiderül ,hogy bajaitok vannak nem oldájtok merg és szét mentek. Mi lett akkor azálomdsl?

Egy olyan pár akivel mindent (ezt is) meg lehet beszélni többet ér száz munkahelynél. Azt előre sajnos senki nem tudja milyen szakmát válasszon, miben fog boldogulni.

Ha tanácsul nem is szolgál leírom velem mi történt. A szüleim tanácsára és mert akkor divatos volt elmentem egy suliba, amit utáltam mint a bűn (de hát akkor úgy gondoltam a szülők csak jobban tudják) Minden nap kínszenvedés volt a suliban, de nagynehezen elvégeztem. Azután még egy év következett, ahol csak a száraz szakma ment. A vizsgáim nem sikerültek, ráadásul jött a "szerelem". A sulit otthagytam (anyuék ki voltak bukva!), de átmentem egy másik szakra, amit imádtam (mondanom sem kell ugyanabban a városban, hogy a "szerelem" megmaradjon). Boldog voltam, mert szerettem a sulit, de mind a kettőnknek menni kellett, mert nyáriszünet volt és jött a távkapcsolat. Ebből az lett, hogy közölte ő nem fog hetente utazgatni. akkor ez nagyon fájt, úgy gondoltam vége a világnak. Átkoztam magam, hog miért vagyok ilyen szerencsétlen. Rá pár hónapra jött egy újabb távkapcsolat és ebbe már úgy vágtam bele, ha csak egy hétig tart sem veszítettem semmit. Közben befelyeztem a sulit és munkát kerestem. A párom mondta, hogy náluk van fölvétel és elhelykedhetnék a szakmámba. Fölvettek (mázlim volt!) és hozzá költöztem. Most két kisbabánk van, azt csinálom amit szeretek és igazi szerelem lett a távkapcsolatból, pedig kéthetente találkoztunk. én a szívem szerint döntöttem helyesen.

Bocs a lányregényért:)

Bírjátok ki ezt a kis időt!Lehettek még együtt eleget hidd el!

És erre eszembe jutott egy mondás:A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad!

Ne add fel az álmod!Sok sikert nektek és kitartást!!!!!!:):)

"éjszakaira meg nem jelentkezem"

Ezzel kellett volna kezdeni.

Van meló csak nem akarsz dolgozni

Bár nem értem, hogy az ami nem a kicsi lelkedet megnyugtató válasz, hanem az igazságot kimondó, az miért bunkó?

"ezek szerint az egyetemisták 9o%-a semmirekellő"

Egyetemre járok.

Igen, azt látom hogy a 90% valóban semmirekellő