Normális, hogy bár már nagyon régóta tervezgettem a különköltözést, most, hogy megtettem, mégis totál szét vagyok csúszva?
Figyelt kérdés
Most költöztem össze barátommal. Nagyon vártam már, hogy elmehessünk otthonról, mert mind az én szüleimmel, mind az ő családjával voltak néha az összezártságból adódó nézeteltéréseink, és mindenkinek egészségesebb és jobb így. Most viszont 22 éves felnőtt létemre itt bőgök a volt szobámban, hogy ki kell pakolnom, és még mindig inkább ezt érzem otthonomnak. Más is volt így? Mikor múlik el ez az érzés, és hogyan segíthetnék rajta?2017. febr. 2. 14:37
1/8 anonim 
válasza:
válasza:Ha boldogok lesztek egymással, akkor hamar meg fogod szokni.
Ha nem, akkor nehéz lesz.
2/8 anonim válasza:
válasza:Nyilván,mivel 22 évig az volt az otthonod,természetes,hogy honvágyad lesz egy ideig.Nincs ebben semmi különös.
3/8 anonim 
válasza:
válasza:Hát, nem tudom, nekem nem voltak ilyen problémáim, inkább akkor sírtam nagyon, mikor haza kellett utaznom 1000km-re a páromtól, vagy neki kellett visszajönnie.
Az összeköltözést már nagyon vártam, egy pillanatig nem szomorkodtam, hogy el kell hagynom a családomat - szeretem őket, de minél messzebb vannak, annál jobb, mert egyébként megőrjítenek az okoskodásukkal.
27n
4/8 A kérdező kommentje:
Boldogok vagyunk egymással, abban semmi hiba nincs, csak hiányzik az itthoni zsivaj (két fiatalabb húgom van, 10 meg 15 évesek), meg a tudat, hogy mindig van minden, valaki gondoskodik rólam... El tudom látni magamat persze, de így azért más. Anyámmal sokáig nem volt felhőtlen a viszonyunk, de most megható, ahogy bevásárolt nekem mindenfélét a beköltözéshez, meg próbál segíteni, ahogy tud, és bűntudatom van, hogy itt hagyom. Imádom a párom, de ha nincs ott mellettem, mert dolgozik (én még tanulok, jelenleg szünet van), egyből rám tör a honvágy. Mi segíthet ezen?
2017. febr. 2. 18:07
5/8 anonim válasza:
válasza:Ez az élet rendje, de érthető,ha kell egy kis idő,hogy hozzászokj.
Látogasd sűrűn a családod és beszélj velük telefonon is. Sokaknak akkor lesz igazán jó a kapcsolata a szülőkkel,amikor már nem él otthon. Nincs ebbe semmi különös.
De idővel szerintem jobb lesz és a mostani kuckóra fogsz otthonként tekinteni.
6/8 anonim válasza:
Tudom mit érzel!Ez természetes.Én amikor annakidején össze költöztem a volt párommal nem éteztem ezt.Viszont pár honapja szakítottunk 17 év után.Én léptem ki a kapcsolatbol és van egy új párom is.A volt párom ott maradt a közös otthonunkba.Rám is rám szokott törni a honvágy érdekes módon.
7/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm mindenkinek a választ! Remélem, idővel elmúlik ez. Tini koromban még elég erősen bennem volt ez a szeparációs szorongás, nagyon kötődtem a szüleimhez, amit azt hittem, hogy az egyetem illetve a kapcsolatom elmulasztott. Tévedtem. :/ Most csak abban bízom, hogy sikerül majd kialakítanom egy egészséges ritmust, és a rendszeres iskola illetve munka mellett haza is tudok járni heti egyszer.
2017. febr. 3. 10:22
8/8 anonim válasza:
válasza:Tudod, elképzelve mindig minden más. :) Én is nemsokára költözök, 23 vagyok, és már nagyon várom. Nekem komplikáltabb a helyzetem, nem fejtem ki, de kívülről nézve mindenki azt mondja, hogy végre megszabadulok majd minden gondtól. Ebben nem is kételkedek, de ettől még tudom, hogy lesz bennem egy furcsa honvágy. Már most hiányzik a szobám, az emberek, de azt is tudom, hogy minden csak megszokás kérdése. Nemsokára el sem tudod már képzelni, milyen volt a régi életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!