Évek óta tartó komoly pszichés problémák miatt az egyetem otthagyása mellett döntöttem. Nem merem elmondani otthon a szüleimnek. Valaki segítene, hogy mégis hogyan szedhetném össze az erőmet ahhoz, hogy leüljek velük beszélni?
A kijelentkezésre az ok elég egyszerű: annyira korlátozza a szorongás az agyamat, hogy egyáltalán nem megy az egyetem. Beláttam, hogy ha nem segít egy jól képzett szakorvos, akkor nekem nincs jövőm, mert ez totál ellehetetlenít. Így meg semmi értelme járni, hogy csak bukdácsolgatok, és áttennének fizetősre a nyár végén.... majd ha rendbe jönnék, akkor visszajelentkezem.
A lényeg, hogy megbuktam 3 tantárgyamból (első éves vagyok), ami azt eredményezi, hogy 9-ből 7 kurzust nem tudok felvenni. Ha a szüleim megtudják, hogy gyakorlatilag üres az órarendem, nyilván rájönnek a bukásaimra és jobb kimenetelnek tartanám, hogy ha én magam ülnék le velük és nem ők jönnének rá. Csak egyszerűen nagyon erős, és bénító a szorongásom, meg nagyon sok feszültség gyűlt fel bennem, úgy hogy félek, hogy esetleg elsírnám magamat s emiatt meg szégyellném magamat. A másik gond pedig az, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak édesapámnak mondjam el, vagy egyszerre mindkettőjüknek, mert apával meg lehetne higgadt körülmények között beszélni, de anyával nagy valószínűséggel összevesznék, mert ő pedig nem hajlandó bevallani, hogy pszichés beteg vagyok, én viszont tisztában vagyok vele, hogy az vagyok. Az ok pedig szerintem az lehet, hogy anyám abban a hiszemben van, hogy pszichés betegeket csak gyógyszerrel lehet gyógyítani, fél, hogy az ő édesanyja sorsára jutok (ez azért van, mert az ő édesanyja is szedi az antidepresszánsokat, amik tartós mentális állapotváltozáshoz vezettek dühkitörések, és memóriakiesések formájában). Tehát ha csak apával beszélnék, akkor nem lenne ott helyben veszekedés, viszont ha anyát kihagyom egy ilyen fontos dologból, elég nagy a valószínűsége annak, hogy megsértődik. Ha pedig ott lenne a beszélgetésnél, félek, hogy megpróbálná apát lebeszélni a szakorvoshoz való fordulásról. Úgy érzem, anyum tele van félelmekkel, és menekülni akar a problémák elől.
Magamról bővebben annyit, hogy nem kicsit befelé forduló/introvertált típus vagyok, érzékenynek tartom magam a pszichét érintő külső behatásokra. Igazából a problémáim akkor kezdődtek, amikor a szülők(leginkább anya) és köztem feszültség alakult ki. (Kevesebbnek érzem magamat a bátyámnál, ezzel jött egy kisebb fajta kisebbségi komplexus is, ami miatt enyhe, és csak időleges szorongásom volt alapból, legalábbis relatíve nem számottevő a mostani alja állapotomhoz képest.)
....a fő probléma inkább az, hogy 4 éve történt velem egy olyan esemény, amely nagyon erős lelki megrázkódtatással járt (komoly agresszivitásnak estem áldozatául, de nem erőszakolásról van szó), bocsi de erről az esetről nem szeretnék ennél részletesebben beszélni. Szóval, amióta megtörtént velem ez az esemény, a szorongásom teljesen beteges alakot ölt... Azóta folyamatosak a szorongásaim, voltak/vannak dühkitöréseim, erősebb a szorongásom, mint azelőtt volt, azóta vannak rágódásaim az eseménnyel kapcsolatban (meg azóta minden máson is rágódom), azóta vannak kényszergondolataim, amelyek szexualitással, és agresszivitással kapcsolatosak, meg olyan kényszerszerű gondolatok, amik arról szólnak, hogy a volt osztálytársaimat odaképzelem magam köré, ahogy figyelnek engem. Úgy érzem, hogy ami történt velem, nem tudtam feldolgozni, mert mindennap váratlanul előtör bennem, meg hirtelen, a másodperc tört része alatt bevillannak dolgok. Annak idején a gimnáziumban dolgozó iskola pszichológus adott meg terapeuta elérhetőségeket és közölte, hogy a problémáim komolysága miatt minél hamarabb fel kell, hogy keressem az általa megadott pszichoterapeuták valamelyikét. (..de a fenti okok miatt nem merem sajnos elmondani otthon..)
válasza:ameddig az összes gondodat okozó problémádról nem tudsz, mersz, akarsz megnyilni, addig folyamtosan Téged fog "enni". "köpd ki" mielőtt "megmérgezed" magad teljesen.
De jogodban áll csendben rágni magadat :( és eldönteni, hogy kiöntöd a lelked keserü poharát, vagy szürcsölögeted tovább :( -bocsánat, ha bántó voltam, nem szeretnék!!!-
Volt olyan ismerősöm, aki évekig járt pszichiáterhez, egy zürös házasság miatt.
Aztán ugy alakult, hogy jött egy gondolata, és elhivott kávézni. Nah!!! ott aztán elővezette, amit csak láttam, ill. sejtettem :( megkérdezte mi a véleményem a helyzetről.
Elmondtam :(
Aztán jó ideig nem találkoztunk, mert külföldre ment munkából kifolyólag.
Egyszer csak egymásba szaladtunk a városban, és széles mosollyal örömmel ujságolta, hogy tulnőtte magát a problémáin, van uj kapcsolata......
kivirult!!!
Csak annyit füzött hozzá, hogy a velem töltött délután többet ért, mint a sok-sok óra jó drága pénzért a pszichológusnál.
Szóval a kimondott probléma olyan, mintha az ember ledobna egy rohadt nehéz málhazsákot.
kivánom sikerüljön megszabadulnod ettől a (?) akármitől.
Nos, először is igazán sajnálom, hogy ez a helyzet veled. Remélem, a jövőben sikerül enyhíteni a dolgon, és kitartást kívánok!
Azt írtad, hogy szorongásra hajlamos vagy. Én úgy látom, hogy ezt magadban tartani már így is elég sok szorongást kelt benned, ha tovább halogatod a dolgot, csak még rosszabb lesz. Én is ilyen alkat vagyok (bár nem ilyen mértékben), és sokat szorongok dolgokon, amiket halasztgatok, ami után mindig belátom, hogy jobb lett volna korábban letudni a dolgot. Azt javaslom, minél hamarabb mondd el.
Mellesleg, próbálj körülnézni, egyes egyetemek alkalmaznak pszichiátereket, akiktől lehet időpontot kérni, ha még aktív hallgató vagy a félévben, azt javaslom nézz utána, hátha tudsz élni ilyen lehetőséggel.
Az én tanácsom az, hogy beszéld meg apáddal a dolgot először. Persze, előbb-utóbb anyukáddal is konfrontálódnod kell, de jobb, ha valaki olyannak mondod el korábban, aki együtt tud veled érezni, akivel higgadtan át tudjátok gondolni a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy apukád támogatásával ketten meg tudjátok győzni az anyukádat.
Remélem, minél hamarabb túl leszel ezen a szörnyű helyzeten, és minden jót kívánok neked a jövőre nézve!
Szia! Szerintem nem kellene otthagynod a sulit. Tudsz passzivizálni, inkább amellett kellene döntened ameddig le nem "cseng" benned ez a dolog. Muszáj lenne átbeszélned a szüleiddel ezt az agresszivitásos dolgot, illetve tök jó lenne ha el tudnál járni pszichológushoz is. Arról nem kell tudniuk, hogy komplexusos vagy pont anyud miatt, csak, h volt vmi nem bántalmazás vagy valami hasonló, amit írtál. a többit meg kibeszélnéd a dokiddal. Ha meg ennyire nem akarod nekik mondani, nincs bárki más, rokon, akihez fordulhatsz ez ügyben? Szerintem nagyon sokat segítene még neked, ha eljárnál akár egy barátoddal edzeni, leginkább valamilyen küzdősportra gondoltam. Ott a dühödet is ki tudnád adni, le tudnád vezetni a stresszt és megtanulnád megvédeni magadat is.
Szerintem megnyugodnál, ha elmondanád a szüleidnek ezt a dolgot és ők sem lennének rád kiakadva a suli miatt, sőt, megértőek lennének veled.
válasza: válasza:A bukott tárgyakból megkaptad az aláírást? Mert akkor fel tudod venni következő félévekre a tárgyakat. De egyébként nem kell otthagyni, ha vissza akarsz menni úgy ha már kigyógyultál a szorongásból akkor elég csak passzívra áttenni magad. Akkor lényegében nem hagyod ott, csak abbahagyod de utána folytathatod ugyanott.
Egyébként szerintem ne hagyd ott az egyetemet a szorongás miatt... mindennel ezt fogod csinálni, s a végén egy otthonülő magányos ember leszel? Mindenképpen menj el egy PSZICHOTERAPEUTÁHOZ, ne pszichológushoz, ne pszichiáterhez, hanem pszichoterapeutához, mert ezt a rossz eseményt fel kell dolgoznod, és ebben ő tud a lehető legjobban segíteni!!
(Ha nem tudod megfizetni, akkor az egyetemen kell lennie pszichológusnak, azt keresd fel, jobb mint a semmi, egy próbát megér!)
válasza:Minél előbb kell orvoshoz menni ezzel.
A gimiben csak piszkáltak 4 évig, iskolát nem válthattam mert anyukám ott tanított. Jó tanuló voltam de csendes, nem öltözködtem kirívóan de ha volt valamim pl egy nike cipő már piszkáltak.
Egyetemista lettem, gyomorfekélyt kaptam annyira ideges voltam féltem mindentől és mindenkitől. 4 év alatt de elvégeztem az egyetemet, sírtam féltem rettegtem mindentől. Amíg mások jól érezték magukat én csak nêztem ki a fejemből vajon mikor jönnek oda hozzám, ütnek meg vagy veszik el a cuccaimat.
Most kezdek rájönni lehet nem mindenki bántani akar
válasza: válasza:Aki alkalmatlan felsofoku kepzesre az menjen el dolgozni.
Van testi es lelki alkalmatlansag.
Megprobaltad nem neked valo pont.
Irany a psy es a munka var.
válasza: válasza:szerintem ne hagyd ott a sulit. valóban fordulj orvoshoz,ha gondjaid vannak(nem muszáj tudni róla a szüleidnek).
de a sulit ne hagyd ott.vedd fel amit fel tudsz venni+ tesi,szabadon válaszhatók. és nézz szét,hogy nincs -e olyan,aminek nincsen előfeltétele,de csak későbbi félévre ajánlanák.azokat is vedd fel, így simán meg tudod tölteni az órarended.
és próbálj következő félévtől jobban odafigyelni.
de nem akkora szégyen,hogy első évesként 3 tárgy nem jött össze.. még új volt az egyetem,mások a követelmények stb..
az első félév nekem is borzasztó volt(bár átmentem mindenből),de szinte mindennél csak a c vizsga sikerült.. hatalmas kudarként éltem meg, de a többi félév már jobb volt, tudtam mire számíthatok és jobban belejöttem hogyan kell készülni stb..
ne hagyd ott szerintem. csak egy sima érettségivel nem fogsz találni munkát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!