Aki a háziállatait elhanyagolja, a gyerekeit is el fogja?

Nos, röviden igen.

Nem azért mert az állat pótgyerek, hanem az ilyen ember nem ismeri a rendszert, a felelősséget, és azt, hogy egy lény az ő gondoskodására van utalva.

SOHA nem kezdenék ilyen alakkal. Lusta, felelőtlen pasi, aki minden állatot begyűjt, de nem gondoskodik róluk. Ennél már az is ezerszer jobb, ha semmit nem tart.

Én nem tudnék ilyen embert a páromként elképzelni.

Van egy idősebb nő, egy kis tacskója van, nem nagyon foglalkozik vele, házba nem engedi be ebben a hidegben sem! többször el akarta már altatni a kutyát.

Ellenben az unokájáért odavan teljesen, folyton a fotóit nézegeti a facebookon, meg mindegy gyerektől teljesen el van olvadva.

De az állatokhoz való viszonya olyan "érdekes"

Hát igen, sajnos rossz előjelek!!!

Imádja az állatot - amikor kedve van hozzá. Amikor meg mással van elfoglalva, akkor mintha nem is lennének. Holott egy állat tartása felelősséggel jár, de a pasid ez alól a felelősség alól kibúvik.

Az állatszeretet csak a szavak szintjén van meg. A tettekben már nem. Partnernek esetleg jó az ilyen pasi, de apának nem való! Ne őt válaszd a gyermekeid apjának!

# 4

Uhh...el kéne venni a vén krvától azt a kutyát. Lehet az unokáival is csak látszólag kedves.

Hát, nem lehet ezt egyértelműen megmondani, de mindenesetre ezek nagyon rossz előjelek. Az, hogy van egy állatod, szerintem nem csak és kizárólag a szeretetről szól. Nekem is van kutyám már 5 éve, lakásban tartom. Ha újra kezdeném, nem vállalnék kutyát, mert munka és tanulás mellett iszonyat nagy felelősség, sokszor egyáltalán nincs kedvem levinni, kivinni az erdőbe, lemozgatni, megfürdetni stb, de MINDIG MEGTESZEM, mindegy, hogy menstruálok és a falat kaparom vagy 39 fokos lázam van, a kutyámról akkor is gondoskodom. És nem csak azért, mert szeretem, pedig imádom, hanem mert egyszer vállaltam a felelősséget érte, akkor az addig terjed, amíg én vagy az állatom él.

Én is szoktam néha utazni, panzióba adom vagy kutyabébiszitterhez viszem. Persze, a gyerek más, nyilván, de gyereket vállalni sem mindig öröm és boldogság, a gyerekkel is ugyanúgy kell foglalkozni, ha fáradt, beteg, álmos stb. vagy, még sokkal többet is, mint egy állattal.

Aki erre nem képes, az jogosan veti fel az aggályt, hogy akkor a gyerekével mit csinál majd, ha épp nem lesz kedve?

Szavakkal szeretni a legkönnyebb, a tettetken mutatkozik meg mégis az igazi szeretet és felelősségvállalás.

"Ellenben az unokájáért odavan teljesen, folyton a fotóit nézegeti a facebookon, meg mindegy gyerektől teljesen el van olvadva. "

Ja, facén olvadozni messze nem valós gondoskodás.