Jobb lesz ez valaha?

szerintem baromira ne normális, főleg ha veletek és édesanyátokkal kedves, normális! te nemsokára elmész otthonról, mondjuk saccra 6 év. anyukád utána legyen egyedül mondjuk 40 évet? ennyi idősen már gondolhatnál másra is, nem csak magadra. nagyon nehéz 2 gyerekkel szerető, gondoskodó partnert találni, anyukádnak sikerült. ha nem ad okot -és nem ad- mért nehezíted meg az életét? az életeteket? teljesen fölösleges.

azt kéne átgondolnod, hogy milyen lenne ha a hátralevő életében egyedül kéne lennie anyukádnak. amikor ti már nem lesztek (kirepültök, munka, család) anyukád -akit ugye nagyon szeretsz- meg reggel felkel, dolgozik, hazaér, főz, alszik. ebben lenne így bármi öröm is? örülnötök kéne, hogy ott van mellette valaki, akivel megoszthatja az életét, akitől megkapja szeretetet és a gyengédséget, amit most is igényel, nem csak huszonévesen!

ha nincs mit a számlájára írni, becsüld meg inkább, hogy édesanyádat boldoggá teszi!

teljesen normális reakció.

jó, hogy beismered, hogy a pasi nem rossz ember, csak Te "utálod".

nem is utálod, csak a Te életed sem fenékig tejfel 16 évesen, és inkább féltékeny vagy, még ha nem is ezt a szót használtad

ami segíthet:

1.mindig arra gondolj, hoyg anyud boldog, ha nem lenne az, akkor akár bele is betegedhetne a társtalanságba és akkor aztán (( ha ő meghalna, vagy alkoholizálnavagy tartósan kórházban feküdne mondjuk)) akkor visszavonhatatlanul egyedül lennétek a tesóddal.

2. próbálj ne gondolni az "új apura" amikor nem muszáj..., na ez nagyon nehéz tudom. gondolj kimvalamiket, ami neked nagyon jó időtöltés és kivitelezhető. és amikor kezdenél magadban rágni a pasin, akkor pl. kezd el hajatmosni és frizurát csinálni, vagy hívj többször barátnőt és sminkeljetek és totózzatok egymást és tegyétek fel fotóalbumba a gépre a képeket....stb ilyesmi, vagy ültess virágokat és ápold őket

3. szedjél magne b 6-ot, és még valamilyen vitamint, előzd meg a depresszív betegségeket, sportolj, ha nincs hová menni, keress a neten valamit és csináld.... írjál leveleket bárkinek aki szintén tornázik, beszéd ki magadból ki mennyit tornázott.

szóval a lényeg a figyelemelterelés.... ez nem egyenlő azzal mint a struccpolitika. ne betegítsd bele magadat anyukád döntésébe.

és még valami, anyukád nem hazudott, azért várt a megmondással, mert biztosat akart mondani. az jobb lett volna, ha elejétől tudsz róla, aztán látod, hoyg anyu csalódik? nem lesz belőle semmi, átvágja a hapi??? dehogy jobb.

ÍGY A JÓ.

nem kell szeretned "újaput", csak éld túl.

Szia!

A 19:16-os hoz hasonló a véleményem.

Szerintem az amit érzel normális. Egy válás és egy új házasság a szüleid részéről nagy teher neked, érthető, hogy nehezen tudod elfogadni, hogy belépett egy új férfi az anyukád életébe. De én is azt mondom, hogy próbálj belegondolni az anyukád helyzetébe, abba hogy mennyire nem lenne jó ha egyedül maradna. Hogy milyen jó hogy van egy társa, akivel együtt könnyebb átvészelni a problémákat.

Elég nagy is vagy már ahhoz, hogy apukáddal is akkor találkozz, amikor akarsz, lassan felnőtt és önálló leszel.

Egyébként most amúgy is annak az időszaknak kell következnie, amikor egy kissé legalább leválsz anyukádról.

Ezt csak azért írom, mert ha ennyire nem birod elviselni, hogy barátja van az is problémát jelenthet majd.

Nekem az a véleményem, hogy próbálj egy kicsit közelíteni anyukád barátja felé, legalább az esélyt add meg neki. Próbáld benne meglátni azt, ami szerethető, mert minden emberben van olyan. Nem muszáj megszeretni, ha nem megy, de azért próbáld meg.

Ha végképp nem megy legalább anyukádat akkor is értsd meg, és undok, vagy bunkó ne legyél a párjával.

Lehet, hogy nagyon hülye példát fogok írni, azért a két szitu nem ugyanaz, de szerintem bizonyos szempontból nagyon is hasonló:

tagja vagyok egy színjátszó társulatnak és van nálunk egy lány, aki az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus. Az idő elteltével sem javult a helyzet, egyre ellenszenvesebbnek láttam őt. Pedig ő sem csinált semmi olyat, ami ezt indokolta volna, mindig kedves volt velem, soha nem volt egy rossz szava sem hozzám. Egyszerűen néha már a puszta jelenléte is irritált. Ok nélkül.

Míg végül, egy hónapja közös jelenetünk lett egy darabban.

Az elején nagyon nem tetszett a gondolat, hogy ő legyen a partnerem, de aztán ahogy egyre többet próbáltunk együtt, az ellenszenvem úgy lett egyre kisebb.

De amúgy aktuális, mert nemrég értem haza próbáról és a kérdésedet olvasva esett le, hogy már nem is zavar az egész, sőt: kezdem őt megkedvelni.

A lényeg, amire ezzel ki akartam lyukadni, hogy tölts együtt egy kis időt anyukád új férjével. Kezdetben hármasban, később csak vele, kettesben (mondjuk ha elmegy vásárolni, tarts vele stb.).

Az elején valószínűleg nehéz lesz és nem is fogod jól érezni magad, de szerintem nálatok is működhet ez az "együtt töltött idő terápia", még meg is szeretheted.

Itt valaki írta, hogy "nem kell szeretned "újaput", csak éld túl". Amúgy az egész kommentjével egyet értek, csak ezzel a részével nem.

16 éves vagy, lehet, hogy még 6, vagy akár 8 évig is anyukádékkal fogsz élni.

Nem hiszem, hogy jó "stratégia", hogy csak "túléld" ezt az időszakot.

Természetesen az "új apunak" is tennie kell az ügy érdekében, de neked kell kezdeményezőnek lenned, hiszen az eddigi viselkedésed miatt nem valószínű, hogy ő fog közeledni hozzád (ami érthető is). Úgyhogy vegyél erőt magadon, és ha az elején keserű szájízzel is, de próbálkozz. Kezdetnek elég annyi is, hogy kedvesebb leszel vele, aztán jöhetnek az előbb leírt közös programok is. Ez egy folyamat, nem kell elsietni, de hidd el, megéri a fáradságot. Remélem lesz elég kitartásod és végül mindenkit boldogabbá teszel ezzel!

L/23