Mit csináljak ilyen helyzetben?

Én is így vok.

22/L

Lehet, hülyeség, amit javaslok, de ha nagyon akarod, sikerülhet kikecmeregni a kátyúból. Szerintem nem nagyon szabad önsajnálatba süllyedni, és sírni a barátnőd után, önbizalomhiányra, a magad hiáztatására pedig végképp nem.

Új embereket kéne megismerned. Valami olyan elfoglaltságot találni a munka utánra, amiben jónak, amilyen területen nélkülözhetetlennek érzed magad. Nem pénzért, hanem csak célért, talán segítő szándékból csinálni valamit. Én pl. öregek otthonába jártam néniket látogatni, aztán amikor elköltöztem, kutyamenhelyen dolgoztam, aztán egy gyerekotthonban vállaltam besegítést. Csupa érdekes embert ismertem meg, új barátokat szereztem, egy csomó mindent tanultam, és sokkal érzékenyebb lettem a mások problémáira.

Nem tudom, miért kapaszkodsz annyira másokba, de biztos vagyok benne, hogy csomó értékes tulajdonság van benned, amiket ki kéne bontanod.

Csak bátorság, fel a fejjel, és élezd az életet!

tegnap 23:43!

Szerintem a kérdezőnek épp elég problémája van,nem hinném,hogy mások gondjai hiányoznak neki...

Lelkileg maga alatt van,ha elmegy egy idősek otthonába ahol több a sérült ember mint a civil életben csak rakódik még rá a lelki teher...,túl fiatal,hogy így éljen.