Nem bírom tovább. Nagyon fáj amit csinálnak. Tönkretettek, de nem veszik észre. Mit csináljak, hogy észrevegyék?

A szüleim alkoholisták, mióta megszülettem. Eleinte nem volt semmi baj, de egyre többet veszekedtek, ittak. Régen voltak nagyobb szünetek, például ittak egy ideig, után abbahagyták több időre. Nyár óta sokkal rosszabb a helyzet. Elhunyt a nagypapám, és mamám hozzánk költözött. Azóta anyám megbolondult. Iszik, és kötekszik. Apám vele iszik. Mamám mindig mondj, hogy el akar költözni miattuk. Egyfolytában veszekednek. Anyám mindig mamámat szidja, apám meg ezért őt. Ma hazajöttem a suliból, nem volt semmi baj. Anyám elkezdett kötekedni, apám megverte. Ritkán van ilyen, és nem erősen, anyám is csak addig ordibál miatta, amíg ki nem józanodik. Nem hagyták abba, tovább veszekedtek, bekapcsolódott mamám is. Már akkor is nagyon zokogtam, rám kiabáltak, hogy ne hisztizzek. Nem hisztizek. Csak már nem bírom. Nem hiszik el, hogy ezzel engem bántanak. Anyám sokszor napokig fetreng a másnaposságtól, persze olyankor is veszekszik. Apámnak már egy csomó munkahelye volt, mert mindig iszik, és sokszor el sem megy, mert másnapos. Olyankor, mikor mamám normális. (csak ma nem) olyankor vele vagyok, de akkor sem bírom már. Mindig elmondom nekik, hogy csak egy kérésem van, hogy ne igyanak. Nem kérek semmit soha többé. Csak hogy ne igyanak. Ne cirkuszoljanak. Mit csináljak, hogy ezt hagyják abba?