Úgy vettem észre hogy itthon az anyukák mindig a nagyszülők segítségére szorulnak vagy elvárják hogy mindig megoldhassák velük a számukra megoldhatatlannak tűnő dolgokat, igaz ez?

Nem csak itthon, Olaszországban és a többi nyugati országban is.

Ezekben az országokban a legoptimálisabb helyen is max. 6 hét a szülési szabadság, nincs GYED vagy GYES, lehet visszamenni dolgozni.

A gyerek vagy a nagyszülők felügyeletére szorul, vagy bébiszitterre, ami horror ár.

Ez Olaszországban a legkisebb probléma, mert ott a mai napig családközpontú a társadalom, generációk építkeznek és élnek együtt, vagy ikerházakban, de egymáshoz mindenképp közel.

Aki valamilyen okból nem tudja a nagyszülők segítségét igénybe venni, annak marad a bébiszitter.

Mert sokan bár életkoruk szerint felnőttek, de igazából még gyerekek. A saját ügyeiket sem tudják elintézni. Fogalmuk sincs róla, hogy hivatalos ügyeket hol, hogyan lehet elintézni. Sokaknak még egy ajánlott levél feladása is gondot jelent.

A másik gyakori típus, aki örök kislány akar maradni, szülői házból rögtön megy férjhez, mindent a férje intéz, kb. mintha ő továbbra is gyerek lenne és a férje a szülője.

És ilyenek is vállalnak gyereket.

Kitörölheti az ember a fenekét az élettapasztalatával, ha mindkét szülő 17.00-ig dolgozik, az ovi pedig 17.00-kor bezár. Sajnos ma sokkal gyorsabban találsz olyan nagyszülőt, aki elhozza a gyereket az oviból, és figyel rá egy órát, mint olyan munkahelyet, ahogy figyelembe veszik, hogy kisgyereked van (minek szülted ugyebár...), vagy olyan ovit, ahol alkalmazkodik a nyitvatartás a munkaidőhöz.

És akkor ez még egy áldásos helyzet, mert a lakosság egyre nagyobb része dolgozik több műszakban, mivel valamiből mégis csak el kell tartani azt a szerencsétlen gyereket. És ha 5.45-kor húzod le kártyádat, akkor nincs az az isten, hogy te 6.30-kor ott állj a kicsivel az ovi ajtajában. Az éjszakás vagy délutános műszakról nem is beszélve.

Azzal se kell jönni, hogy tetszett volna tanulni, mert mondjuk egy diplomás nővér vagy egy szülésznő azt hiszem, épp eleget tanult, mégsem mondhatja azt, hogy én márpedig csak 8 és 14 között vagyok hajlandó dolgozni!

A nagyszülők többsége pedig már nyugdíjas, mivel a gyerekvállalás egyre jobban kitolódik. Régen a 22 éves fiatal anya is számíthatott a nagyszülőkre, mert ők már nyugdíjasok voltak. Ma meg a helyzet az, hogy mire valaki ilyen világban gyereket mer vállalni 32 évesen, már megint csak nyugdíjas, vagy rokkantnyugdíjas valamelyik szülő.

Sőt, még csak nem is mai jelenségről beszélünk, és már lassan 40 leszek, de engem is, a barátnőimet is, és az osztálytársaim többségét a nagyi felügyelt, amíg a szülők hazaértek a munkából. És az ugye még bőven a 90-es években volt, illetve részben a rendszerváltás előtt.

A nagy helyzet az, hogy más lehetőség egyszerűen nincs. Mert lehet, hogy más országokban 6 hét után lehet visszamenni dolgozni... de itt egyrészt örülsz, ha kisgyerekes anyaként van munkád, nem hogy elkezdesz válogatni, másrészt meg nem keresel annyit, hogy pl. egy erdélyi diáklányt odaköltöztess, aki ellátja a babát, segít a háztartásban, és kapjon még némi fizetést is.

Örülsz, ha te kapsz annyit, hogy ne halj éhen, nem hogy még alkalmazottat tudj fenntartani.

És már is ott tartunk, hogy én egy cseppet sem csodálkozok azon, hogy ma csak két réteg szül több gyereket: akik nagyon jól élnek, és az apa el tudja tartani a családot, meg akik a gyerek után járó támogatásokból élnek.

Mindenki más kétszer meggondolja még azt az egy szem gyereket is. Nem utolsó sorban azért, mert hihetetlen, hogy milyen alpári módon bánik ma a magyar társadalom a kisgyerekes anyákkal. Lásd a kérdést is.

#6-osnak igaza van, pedig a szünidőket, ovileállást még nem is említette.:-) Amikor az én gyerekeim még kicsik voltak, a szüleim javában dolgoztak még, anyósék messze laktak. Igyekeztem a lehető legkevesebbet igénybe venni a segítségüket, voltak helyettesítő óvodában a srácok, iskolás korukban táborban nyaranta, de nagy segítség volt, hogy apai nagyihoz is mentek néhány hétre, imádtak ott lenni. Ahol meg ráadásul több kicsi van és kocsival kell őket szanaszét hurcolni (ovi, iskola, edzések, különórák), az komoly logisztikát igényel, ha mindkét szülő dolgozik - barátnőmék pl. úgy oldják meg, hogy több család összefog, és elosztják a dolgot, náluk egyáltalán nincs nagyszülő.

Tény, hogy vannak olyanok is, akiknek irreális elvárásaik vannak a nagyszülőkkel szemben, de sajnos tény, hogy két dolgozó szülőnek, vagy egyedülállónak (ami nem ritka) nehéz megoldani a gyerekfelügyeletet segítség nélkül.

Én meg úgy látom, hogy a szüleink generációja sokkal inkább igénybe vette a nagyszülői segítséget, és több lehetősége is volt erre, mint most a mi generációnk. Az én szüleim pl. ugyanabban a kisvárosban laktak (és laknak még most is), mint a nagyszüleim, rengeteg időt töltöttünk a tesómmal a nagyiéknál, óvodából vagy papa vagy mama hozott el, és utána hozzájuk mentünk, míg anyuék nem végeztek a munkahelyen. Vagy amikor apu délelőttös volt, akkor mama főzött, és náluk is ebédeltünk stb. A nyári szünet nagy részét is ott töltöttük.

Mára inkább az a jellemző, hogy a gyerekek nem maradnak a kisvárosokban, falvakban, hanem elköltöznek nagyobb városokba. Elmennek egyetemre, és abban a városban maradnak, vagy Budapestre mennek, nem költöznek vissza a szülőhelyükre. Nálunk anyuék is, anyósomék is messze laknak, esély sincs, hogy igénybe vegyük a nagyszülői segítséget, és nem egy kisgyerekes barátnőm van ezzel így.

Már most azon agyalok, hogy fogom megoldani az óvodát, később az iskolát, jó kis logisztikai feladat lesz mindent összehangolni, főleg mert a férjem munkahelye elég kaotikus, szóval rám fog maradni minden. Persze ez nem baj, hiszen ezt vállaltuk. Viszont én pont az ellenkezőjét látom a kérdésben említett tendenciának.

Az en gyerekkoromban (32 vagyok) a nagyik vigyaztak a gyerekekre,amig szulo dolgozott, masodallast vegzett, stb.

Szerintem ez kifejezetten szep ha szamithatnak egymas segitsegere, es kifejezetten irritalo a mai 30-as szuperanyu aki senkitol nem ker semmit, csak o csinalhat mindent a gyerek korul, a nagyszulo meg kethetente egy orat nezheti a gyereket de aztan huzzon is haza mert a delutani programba mar bezavar.