Minden embernek van párja? Mindenkit szeret vki?

Nagyon elvagyok keseredve. Szó szerint, mintha egy savanyú uborka lennék. Egy olyan ember, aki nem kell senkinek...

18 éves vagyok(lány) és tlán nem is az a fő gond, h még soha nem volt barátom, inkább az, hogy néha már én is nyűg vagyok saját magamnak. Tiszta szívemből kívánom, h inkább ne is lennék ezen a Földön. Teljesmértékig felesleges vagyok.

Mindenkit megbántok-mondják-de, h lehet, h ők nem veszik észre ha engem megbántanak, lenéznek, hisztis k*rvának tartanak. Nincsenek barátaim se nagyon, talán 1 max 2. de nekik vannak más, jobb barátaik is. Nekem nincsenek. Soha nem tudtam barátkozni, hiába szerettem vna már pici ovis koromtól.

Család:van egy nővérem, aki szintúgy lenéz. Keveset találkozunk, de akkor is veszeksünk álltalában.

Anyukám akárhogy állítja: NEM SZERET. Soha nem mondjuk egymásnak, h szeretlek. és másnak se nagyon tudom kimondani ezt a szót.

És most itt állok, tele fájdalommal, dühvel és bánattal. És nagyon reménykedem benne, h lesz vki akinek kellek. csak egyetlenegy, csak ő.

Nagyon szeretem a gyerekeket, vagyis szeretném, de sehogynem tudok bánni velük, félek, h vmi rosszat teszek nekik. Szeretném, h egyszer legyenek gyermekeim, de nagyon félek, h nem lesznek.Mert én egy nagy 0 vagyok, aki nem kell senkinek.

Suli:gyűlölöm az iskolát, egy eh-i suliba járok. Én választottam egy fiú miatt. Természetesen a fiúnak nem kellettem, ő elment a suli+ a kolesz megmaradt.

Egyetlen örömöm a divatban és az öltözködésben van. Ez maradt nekem, meg a tanulmányaimból azok a dolgok, amik érdekelnek.

Nem is baj, ha nem válaszolsz a kérdésre, csak ki kellett írnom magamból. De ha vkinek mégis van egy jótanácsa, akk azt szívesen várom:)