Minden embernek van párja? Mindenkit szeret vki?

Tényleg hisztis vagy... Én sem mondom soha hogy szeretlekés nekem se mégis szeretnek a szüleim. Talán meg kéne változnod. Nem fognak sajnálni mert tudod egy teljesen átlagos életed van a leírás alapján, van aki a poklot éli meg mégis van ereje.

Vannak olyan emberek akiknek sosincs párjuk de ez azért majd úgy 70 évesen kérdezgesd ne 18 évesen játszd hogy jaj vége az életednek.

Hogy várhatod el valakitől, hogy elviseljen, ha te sem tudod elviselni saját magad?

Előbb mentsd meg magad, aztán keress pasit, különben ha elhagynak, még mélyebre süllyedsz az önsajnálatban.

Tudod, bezony istenemre írom, hogy kezdem látni nem csak nálam volt kitolódott kamaszkor.

Abban az érdekes szituban vagy, hogy az agyad már felfogta hogy felnőtté kell válnod, de a lelked....az nem hajlandó. Lázad, elégedetlenkedik, nem látja a jövőt, csak állandóan a múlt....szeretéhség....hát ezek tipikus "tünetek".Most mondanám, hogy ezt túl kell élni valahogy, de azzal semmit nem érsz. Próbálj verseket írni, naplót. írd le , ami bánt, ahogy ide is írtad. Írd le a vágyaidat, reményeidet. És legyél nyitott a világra, mert még a legmorcosabb ember is kinyílik egy jó szótól vagy egy mosolytól! Kezdj el mosolyogni az emberekre és várd meg mi történik ;)

Nagyon jól látod, hogy mi a problémád, és hogy hogyan tudsz segíteni rajta. A problémád az, hogy görcsölsz. Mindig mindenkinek meg akarsz felelni, és nem mered a saját életedet élni. Pedig hidd el, hogy amint kilépsz az árnyékból, máris érdekesebb ember leszel mások számára.

Amint nem fogsz "hisztis qrvaként" viselkedni, mások sem fognak annak tartani. Persze ehhez az kell, hogy ki merj állni magadért, és a véleményedért. Az nem megoldás a problémákra, hogy nyeled a sértéseket, és emiatt te is megsértesz másokat. Ha valaki megbánt, mondd meg neki kereken, hogy ez most rosszul esett, ezért és ezért.

Egyelőre hagyd abba az álmodozást a gyerekről, meg a nagy Ő-ről (aki egyébként sem létezik), fiatal vagy még hozzá. Itt egyelőre a családoddal és a barátaiddal való kapcsolatodon kellene javítanod.

Minden javulás ott kezdődik, hogy megtanulod szeretni magad. Amíg magadat egy értéktelen embernek tartod, aki "nem kell senkinek", aki "Teljesmértékig felesleges", aki "bárcsak ne lenne a földön", addig másokat sem fogsz szeretni, és mások sem fognak szeretni téged. Szerintem ki akar egy - a te szavaiddal élve - savanyú uborkával barátkozni, pláne párkapcsoaltot kialakítani?

A divatot meg az öltözködést nem is kommentálnám: annyi értelmes dolog van, miért a fogyasztói társadalom bugyraiba való teljes alámerüléstől várod, hogy kiragadjon a saját csapdádból? A divatipar a kielégíthetetlen vágyakról szól, ez a fogyasztói társadalom lényege. Fogyassz, hogy boldog legyél, aztán hamarosan rájöjj, hogy az, aminek tegnap még örültél, ma már divatjamúlt, és így újra boldogtalan legyél, mert nem kaphatod meg most azonnal azt, ami az új divat... Most őszintén, érdemes? Inkább olvass, hallgass zenét, vagy menj el, ismerj meg új embereket! Ennek még értelme is van...

szeresd magad jobban, legyél optimista

ha ilyennek látod magad, akkor mások is így fognak rád nézni, szóval ha pozitív irányban változol, a környzeted is másnak lát majd

és kerüld azt az emberkét, aki bejelentkezett itt nálad, hogy hasonlóan látja a dolgokat, mert katasztrófa lesz a vége:)

az hogy anyukáddal sosem mondjátok egymásnak hogy szeretlek. nem a szavak a lényegesek, hanem a tettek. teljesen átlag életed van, csak éppen nem vagy elég nyitott, alkalmazkodóképes, és senki nem akar ilyen ember társaságában lenni. de ha egy kicsit jobban odafigyelnél, hogy pozitívabban állj a dolgokhoz, az szerintem másoknak is feltűnne.

a fő kérdésedre válaszolva:

szerintem nincs minden embernek párja(tehát biztos van olyan aki egyedülmarad, és lehet jobb is ez így), és az Igazi sem létezik. ennek ellenére valószínű találsz majd magadnak párt.