Bunkó vagyok azért, mert nemet mondtam a "sógornőmnek"?
Előzmény:
Másfél szobás lakásban lakunk, 10 hós babával, jelenleg nyűgös időszakát szenvedjük vele együtt, éjszaka sokszor felkel sírni, ilyenkor a párom átmegy a másik szobába aludni, nehogy másnap hasznavehetetlen legyen a munkájában.
Kettő, hogy amikor terhes voltam sokszor megkeserítette életem, akkor a párom albérletében laktunk és ő is ott lakott velünk, mert neki nem volt hova mennie. Sokszor éreztem rajta az ellenszenvet irántam, sokszor hazudott, és én igyekeztem nem tudni róluk. Úgy tettem mintha nem tudnék róluk.
Akkor tette be a kiskaput nálam, amikor ő a párom volt barátnőjének családjával találkozott - persze nekem semmi közöm hozzá kivel találkozik és miért, de ez akkor nagyon a lelkembe vágott - úgy éreztem, hogy próbál minket szétszakítani. Azóta megbízni se tudok benne, a gyereket sem akarom rá bízni.
Valahogy nem találom vele a hangot, bárhogyan is érzek, azért nyitott vagyok felé...mégiscsak a párom testvére.
Felhívott telefonon - mivel már nem lakik a városban, felmondott munkahelyén, felmondta az albérletét, és hazaköltözött vidékre - felhívott, hogy ott akarna aludni nálunk valamelyik nap.
Megmondtam, hogy most nagyon nem jó, beteg a gyerek, meg amúgy sincs idegzetem, hogy a másik szobát kipakoljam miatta, nincs idegzetem hozzá, hogy vendéget fogadjak. Nincs idegzetem ahhoz, egy napot itthon töltsek, azért mert ő itt van. Nekem azzal nem segít, hogy ő itt van, kialakult a megszokott napi ritmusunk a babával, nincs kedvem alkalmazkodni senkihez sem, én azt csinálok amit akarok, akkor megyek el itthonról sétálni a babával amikor a kedvem tartja. Nekem elegem volt abból az albérletes időszakból.
Miután letettük a telefont, ideges is lettem, vajon jól tettem e hogy nemet mondtam neki az ittalvással kapcsolatban, már én éreztem magam rosszul.
(Sorolhatnám az ő jellemét, alapban rosszindulatú természet - amit igyekszek nem észrevenni.
Szerintetek? Más is így van a sógorával/nőjével?
Szerintem jól tetted.Én például szívesen látok a házamban bárkit,de a bunkó,beszólogatós,rosszindulatú emberrel éreztetem,hogy nem szívesen látott vendég.Elvégre az én házam is,nem csak a páromé,és attól,hogy a sógornőm az ő testvére,nekem nem muszáj jó képet vágnom a bunkó stílusához a saját házamban.Sőt,szeretnem sem kell,és ha nem bírom elviselni,akkor nem is fogok neki szívességet tenni.Mindenki azt kapja,amit adott,ennyi.
Szóval,ha úgy érzed,hogy valami nincs ínyedre,azt nem is kötelező megtenned.Ezt a párod is megértheti.Viszont,azt hozzáteszem,hogy fordított esetben Neked is meg kell értened a párodat,és tolerálnod kell,ha valakit nem szeret a Te családodból.
megertem ahogy erzel. en sem szeretem a sogornomet es nem is vagyunk jo visoznyban. Sajnos elegem lett belole, laktak nalam a tesomal 7 honapot az maga volt a pokol. Nem tudom ha vissza kellene fogadni egy ejszakara.... hmmmm talan tesomra valo tekintettel de tuti h tartosan nem lakhatna meg egyszer nalam. Sajnos a tortentek utan mint embert nem tudom tobbe tisztelni.
en szerettem volna ha egy klassz sogornom lenne akivel ki lehetne dumalni dolgokat es lehetne csinalni dolgokat egyutt mondjuk vasarlas etc, de sajnos o nem esik bele ebbe a kategoriaba....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!