Szerintetek jó döntés ha abban a házban ahol a szüleimmel élek annak a tetőterét megcsinálom magamnak?

46-ra:

"De miért kéne tolerálni..."

Ilyenekkel sehol nem találkoztam. Társasházban lakó rokonaimnál, ismerőseimnél sem.

Azt hiszem, az a titok nyitja, hogy különböző környéken, különböző árfekvésű társasházi lakásokban, különböző emberek jönnek össze. Én is el tudok képzelni olyan környéket városunkban, ahol ezek egy része napi realitás.

Szüleim lakása (ahol felnőttem), akkor épült, mikor ők odaköltöztek. Csupa hasonló jövedelmi helyzetű, társadalmi osztályú, családi helyzetű és életkorú ember lakott együtt. Persze, hogy jól együtt tudtak lakni! Mivel a lakók elég stabilak, a környék sem romlott le, így magas az áruk, tehát csak konszolidált emberek jöttek a kiköltözők (kihaltak) helyére. Úgyhogy ilyen náluk elképzelhetetlen.

Ahol én vettem a lakásomat, ott már laktak cigányok, szerényebb életvitelű emberek, de az sem volt lumpen környék. Mikor lakást néztem magamnak, jártam rosszabb környezetű házakban is. Olcsóbbak is voltak! Mégsem azokat választottam.

Tehát szomorú, de a lakás ára is befolyásolja, hogy milyen lakóközösség várhat ott rád.

#53

Abszolút nem lepukkant olcsó alja hely volt. Kb minden lakó minimum középosztálybeli, tisztes állampolgár volt.

Én meg csak rosszakat Hallottam minden ismerősömtől, aki panelban lakik/lakott, akármelyik városban.

"Én meg örökpanorámás házban lakom, szerető családommal, csendes környéken, friss levegőn, mindezt kb egy kicsi panel rezsiéért. De rossz nekem! :-):-):-)"

Amiért mellesleg a szüleid dolgoztak meg, csak rád íratták.:D

Valahogy mindenki elfelejti, hogy abból a pénzből, amibe egy tetőtér komplett lakhatóvá tétele és elszeparálása kerül, kevés hitellel vagy még egy-két évi gyűjtögetéssel különálló, VALÓBAN saját kertes ház vásárolható, pláne külvárosban. Nem a panel jön szóba másik opcióként, abba én se költöznék.:-) Társasházi lakás és szülők házában tetőtér többek között a tulajdonviszonyokban különbözik markánsan egymástól, és nem mindenki volt kénytelen egykeként felnőni. Az én szüleim mindannyiunknak adtak kezdőtőkét, a többit összegyűjtöttük mi, és bár nem kertes házban kezdtük az önálló életet, ma már mindhárman abban lakunk a tesóimmal. Szóba nem jött, hogy bárki ott kucorogna anyáméknál a padláson családostul.:D

Ha megfelelő méretű a tetőtér, én megcsinálnám. Én is laktam panellakásban, egy rémálom volt. A szomszédoknak folyamatosan volt vmi problémájuk. Az alsó szomszéd névtelen leveleket írogatott nekünk, olyan hülyeségekről hogy nem tudnak aludni, mert a 2 hónapos macskán lépéseit hallja éjjel. És a járólap helyett rakjunk le mindenhova szőnyeget...

A wc a bejárat mellett volt, mindig azt hallgattam miközben ott ültem, hogy mit beszélnek akik éppen a lépcsőházban mászkálnak. Gondolom bentről is kihallatszottak a zajok...

Ha a szomszéd dohányzott, a konnektoron keresztül átjött a szag. Ha vki főzött, azt mindenki megérezte.

Szinte menekültem vissza a "szülői ház" tetőterébe, az volt a szerencsém, hogy már ki volt alakítva minden, kisebb felújítások kellenek még. És a szüleim albérlőt akartak keresni. Én visszajöttem, beszállok a rezsibe, ők semmibe nem szólnak bele, nem is találkozok velük szinte. Sokkal könnyebb hozzájuk alkalmazkodni, mint sok idegenhez.

Nyilván társasházakban is lehet normális szomszédokat kifogni, nekem nem sikerült. Lehet legközelebb nagyobb szerencsém lesz. A barátoméknál teljesen más a helyzet, ott a szomszédokból szinte semmi nem hallatszik, pedig gyerekek is vannak. És nem is szólnak semmiért, habár ott nem papírból vannak a falak...