Milyen "segítséggel" tudnám a páromat leszoktatni az anyjáról? Tudatosítani benne, h házas és nem gyerek már.

Fura, hogy a házasság előtt nem tűnt fel, hogy a párod infantilis és anyafűggő. Most annyit tudsz tenni, hogy beszélsz a férjeddel, és elmondod neki, amit gondolsz a helyzetről. Ha megérti, akkor megérti, ha nem, akkor az kellemetlen. Mindenesetre én az esküvő előtt gondolkodtam volna el inkább, hogy össze akarom-e kötni az életemet egy ilyen emberrel.

Az én párom (illetve most már exem) is ilyen. Most az anyjáékkal lakik megint és ellenem uszítják, ezért nincs a kapcsolatunknak jövője. De nem tudok mit tenni. Olvastam írta itt valaki,hogy ő nem látott más megoldást csak azt,hogy másik városba költöztek..:(

Jééé, ezt a kérdést én is kiírhattam volna, szóról szóra ugyanígy hangzana :=). Férjem 50 éves, de mindennap, az életünk legapróbb részleteiről is beszámol az anyukájának. Tudja, hogy nem az zavar, hogy felhívja mindennap (sokszor én emlékeztetem), hanem, hogy nincs olyan perce az életünknek (és ez nem túlzás!), amibe anyukát be ne avatná. Kezdve a "mit főztetek ma?", "mi a gyerek barátja szüleinek a foglalkozása?"!!! kérdésekkel, folytatva a "hol ültetek a színházban?", "hol vettétek a jegyet és mennyibe került?" odáig, hogy "mennyi a rezsitek/gyerek iskolai ebéddíja", "mennyit kapsz egy óra tanításért?".... és még sorolhatnám. És ő mindig, mindig kérdésre (napi min. 10-20 kérdés) részletes, kimerítő választ ad, mi több, előre elmeséli a következő napok várható eseményeit is. Én már rosszul vagyok ettől, de sajnos hiába ágálok, nem változik semmi. Nem tudom, mi lenne a megoldás, én is kíváncsian várom a válaszokat :=)

anyuci kisfiához mentél hozzá, de gondolom ezt tudtad az esküvő elött is. kétlem ,hogy valaha is megváltozna. sőt ha nagyon erőlködsz még te leszel a rossz és utálatos.

az én apám is ilyen. anyukámat nem zavarta csak az, amikor elkezdtek beledumálni hogy mi miért rossz vagy hogy kéne... Egyébként engem sem zavar a mesedélután amíg nem támadnak valami miatt..

én ilyen helyzetben voltam de nem is mentem hozzá. nagy részben ezért. és lehet látni ezt akkor is ha a fiúcska otthon lakik még. én sokszor beszéltem az akkori párommal, egyszerűen úgy érzem hogy 3-an vagyunk ebben a kapcsolatban ,ő +én és az anyja és ez így nem jó. igazából nem történt semmi változás. sőt valhogy mindig én voltam a rossz. az volt az utolsó csepp a pohárban mikor ugyanarra a telekre akart építkezni ,az anyja mellé. na akkor ott betelt a pohár. szerencsére nem én vagyok az akinek ott kell laknia.

Egyszer valaki itt azt írta, hogy úgy érzi, mintha a Való Villába, vagy a Big Brother-be költözött volna, mert a férje mindenről beszámol az anyósnak. Szerintem ezt te is mondhatod a férjednek, hogy így érzed magad. Meg hogy szükséged van magánéletre, nem a dedóban vagytok már, hogy anyucinak mindenről beszámoljatok.

"A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Ettől házasság a házasság (Teremtés könyve). Ha az első fele nem stimmel, nem tud stimmelni a második fele. Jól látod, hogy erre rámehet a házasságotok, de tenni nemigen lehet mit. Ha a férjednek nem igénye levakarni anyucit a kapcsolatotokról, tiltakozni fog mindkettő, ha ezt te akarnád megtenni. Ő félig-meddig az anyukájával van "összeházasodva".