Érdemes lenne nyitni felé, vagy hagyjam a fenébe?

Minap felhívott a nagynéném, és mondta, hogy mennyire örülne anyukám meg ő is, ha testvéremmel elbeszélgetnék, kibékülnék.

Szituáció a következő: apám két éve meghalt, előtte is problémás fiú volt az öcsém, de azután teljesen lelketlenül használta ki az amúgy betegeskedő, sokat dolgozó anyánkat. Anyagilag, lelkileg tönkretette, maximálisan elvárja a törődést, a kiszolgálást, de ő semmit nem tesz, hazudozik, eladta anyám dolgait, csak hogy bulizhasson. Anyám mégis megbocsát neki mindig, beletörődött. Nekem is próbálja lenyomni a torkomon, hogy fogadjam el így tesómat, nézzem el neki a dolgokat, stb stb, de én egyszerűen félek attól, hogy csak engem is majd bankautomatának akar használni. Néha azért mintha összekapná magát, de ez általában két mosogatás erejéig tart.

Ja érdekesség: apánk halála után pár nappal áthívta a haverjait inni, ott röhigcséltek a szobájában. Anyám szerint így dolgozta fel a gyászt. Öh.

Tehát, ilyen hosszú felvezetés után, ti nyitnátok mégis felé, van valakinek pozitív tapasztalata ilyen téren, nagy kibékülés? Karácsonyi csoda? :)

Boldog ünnepeket kívánok azért!