Nem akarok haza menni az ünnepekre a koliból, a szüleim pedig ki vannak emiatt akadva. Miért nem értik meg, hogy utálom az egész karácsonyt úgy ahogy van, és nekem ez csak egy ugyanolyan átlagos nap, mint a többi?

Én voltakèppen megèrtelek, mert egyetemista vagy, most önállósodsz, válsz le a szüleidről.

Ilyenkor már ciki elmenni a családdal nyaralni, közös programokat csinálni stb. A haverok az elsők.

Viszont értsd meg a szüleidet is. Ez egy családi ünnep, a szüleidnek pedig valószínűleg fontos az hogy az összes gyerekük ott legyen. Talán ezért is stresszelnek ennyit, hogy minden jó legyen. Ha segítenél nekik készülődni, kevésbé lenne stresszes és még együtt is lehetnétek.

Èrzelgősen hangzik, de örülj, hogy van szerető családod. Sokan mit nem adnának azèrt, hogy ne kelljen egyedül tölteni az ünnepet, te meg inkább szándékosan távol maradsz.

Használj ki minden időt amit a szüleiddel tölthetsz, mert nem lesznek mindig ott neked.

Egy estét igazán kihagyhatsz a vizsgára való készülésből, nem hiszem hogy emiatt buknál meg.

Ti tényleg ennyire fogalmatlanok vagytok?

A Kérdező (egyébként teljesen jogosan) azért nem akar elmenni, mert a szülei képmutatók, konformisták és érzelmi analfabéták. Azt hiszik a Karácsony akkor lesz jó, akkor lesz mindenki boldog, ha minden tökéletes (az étel, a lakás, az ajándékok). Közben meg mindenki stresszel, aggódik és a gyerek már el sem akar menni, mert ő legalább tisztán látja, hogy ebben a formában ez az egész mindenkinek egy kínszenvedés.

"A karácsony nálam ott vesztette el a varázsát, hogy tudom anyámnál az egész napos főzés és sütés mögötti jajveszékelést, az irdatlan mennyiségű felesleges pénzköltést, apám idegeskedését az ajándékok és a karácsonyfa, és a lakás tisztasága miatt"

Ebben mi a "mű" kedves utolsó? Sütés főzés? Ajándékvásárlás? Netalán fa állítás? Ne adj isten az utána lévő takarítás? Kérdező, becsüld meg amid van szerintem, bírd ki azt a pár napot, az évi további napjain meg azt csinálsz amit akarsz.

Az, hogy a tárgyi dolgok (kaja, karácsonyfa, ajándék) fontosabbak számukra, mint az érzelmiek (nyugalom, öröm, együtt a család).

Te hogy éreznéd magad egy olyan Karácsonyon, ahol fantasztikus az étel, gyönyörű a fa, szuperek az ajándékok, de mindenkiről fáradtság, stressz és ingerültség sugárzik. Szólni senkihez nem lehet, és végig panaszkodják az egészet, hogy jaj de fáradt vagyok, jaj de sokat dolgoztam értetek.

Én inkább lennék egy ócska koliszobában ócska sört iszogatva a barátaimmal, akiken azt látom hogy jól érzik magukat és jókat tudok velük beszélgetni, vidáman.

Azért nem értik meg, mert képmutatók, ugyanúgy, mint az összes ember, aki azt hiszi, hogy egy-egy ünneppel kell kimutatnia, hogy milyen fontos ez vagy az és ezért ezeknek "tökéletesnek kell" lenniük.

Az ünnepekkel egyébként semmi gond, tök jó dolog ünnepelni.

A helyzetedre egyébként nincs jó vagy igazságos megoldás. Ha megér neked a demonstrálás (mert a nemhazamenés végső soron az) annyit, hogy kicsit rombold a kapcsolatod a szüleiddel, akkor ne menj haza, ha megér annyit a szüleiddel való státusz fenntartása, hogy emiatt bevállalj pár napnyi képmutatást, akkor pedig menj haza. Nincs win-win.