Normális, ha apám 17 évesen hazarángat?

Teljesen egyetértek a 12. 36-tal. Most NEM azt mondom, hogy a gyerek ugasson vissza stb. - de hajbókolni se kelljen már a szülő előtt az ételért, alapvető ruháért, alap dolgokért (nem márkás ruhákra, luxusra gondolok) azért hogy nem dobták ki a kukába, vagy nem vetették el. (Ezért is legyen hálás? Vagy mi van???????) Mert asszem az a természetes, hogy az ember a gyerekéről gondoskodik (ALAP dolgokra gondolok, ne kössetek belém!) Most a gyerek kérjen bocsánatot azért, hogy él, és etetni kell? Utálom én is ezt a mentalitást! Aki így neveli a gyerekét, az nem szereti! Ha akkora gond neki etetni a gyereket, ha akkor a gond az a bizonyos "kenyér" - akkor minek vállalt gyereket? (Ezért kell ésszel gyereket vállalni, amikor az ember valóban képes erre.)

"Ha a hazaráncigálás ciki, legyen az is ciki, hogy eteti" - fujj, hányok ettől a véleménytől, már bocsánat! Az természetes, hogy a gyerekről gondolkodsz - ő is fog majd gondoskodni a sajátjáról, meg rólad, ha öreg leszel!

Továbbra is meg vagyok győződve, hogy a kérdező apja hatalmat akart fitogtatni a gyereke ÉS A FELESÉGE előtt. Hányinger.

Messzebbre kellene látni ahhoz, hogy megmondhassuk, normális-e.

Az normális, hogy félt.

Az is normális, hogy ha a családotokban az a szokás, hogy mindig apukádtól kérsz engedélyt, akkor most úgy érzi, megkerülted.

Kettőtök története nem tegnapelőtt este kezdődött. Volt már korábban is akárcsak hasonló? Lehet, hogy apukád emésztette magát már egy ideje és a felgyülemlett feszültség így tört utat magának. Lehet, hogy bánja már, s a veszekedés csupán csak azt szolgálta, hogy ne csorbuljon a tekintélye. Beszéld meg vele higgadtan, hogy megbízhat benned.