Jogosan sértődött meg a barátom anyukája?

Ez a 2. Karácsony, amit a barátommal együtt töltünk. Tavaly hazautaztam a saját családomhoz, majd 24-én vissza a barátomékhoz (anyukájánál lakik). Aztán 25-én együtt visszamentünk a saját szüleimhez.

Idén 24-én náluk leszünk, előtte nem megyek sehova, majd 25-én utazunk megint hozzánk közösen, és a szüleimnél leszünk egy hétig.

Egyébként sem kedvelem a párom anyukáját, mert folyton utasításokat osztogat, és megjegyzéseket tesz az életvitelünkre, meg a szokásainkra. Ezzel én úgy vagyok, hogy amíg a saját keresetemből, a saját albérletemben élek, addig csak az dirigál nekem, aki eltart, plusz a munkahelyemen a főnököm. Miután nem ő tart el, és egyébként sem vagyok már gyerek, nincsen szükségem senki megjegyzéseire arról, hogyan éljek. (ezt most nem részletezném) Csak egy példa: egyetemet végeztem, dolgozok, a saját albérletemet rendben tartom, főzök, mosok, takarítok. Barátom anyukája többek közt azért szólogat be, mert nem sütök, és nem is érdekel a sütés (ezt neki meg is mondtam). Barátom nem is süteményes, plusz nem is élünk együtt, én beosztom a saját pénzem, és ha nem akarok süteményt enni, nem is sütögetek. Barátom anyukája folyton azzal jön, hogy nézzem meg Júliát (barátom hugát), ő mennyi mindent süt bezzeg (ők együtt élnek már a párjával, aki képes is megenni fél tálca süteményt egyszerre). Én ezzel úgy vagyok, hogy ne dirigáljon nekem ebben senki. Most pár napja kijelentő módban közölte velem a barátom anyukája, hogy Karácsony előtt Júliával sütünk mézeskalácsot. Nem megkérdezte, van-e kedvem, csak kijelentette. Mondtam neki, hogy én biztos nem fogok mézeskalácsot sütögetni, de Júlia csak csinálja, ha szeretné. Erre nem szólt semmit, csak vágott egy arcot. Még náluk voltam egy ideig, aztán hallottam, hogy valakinek engem szid a telefonban, hogy mi az, hogy én nem veszek részt a sütésben. Erről én azt gondolom, hogy ha azt szeretné, hogy vigyek hozzájuk a 24-i vacsorára egy tálca süteményt, akkor azt kellene mondania, nem utasítani, hogy én XY-nal mézeskalácsot fogok sütni. Plusz az én barátom utána ugyanúgy az én szüleimnél tölt, nem egy estét, hanem egy hetet, ahol őt is megvendégelik mindennel, és senki nem követel tőle semmit, amit hoznia kéne oda. Most bunkó leszek, ha megbeszélem a párom anyukájával, hogy ha akar tőlem valamit, akkor kérjen meg rá egyenesen, de ne kerülőúton utasítgasson? (Mert arra megkérhet, hogy vigyek valami süteményt, de azt utálom, ha utasítani próbálnak, hogy én X időben, X emberrel, X dolgot fogok sütni).

Egyébként is nagyon haklis a párom anyukája, sőt a nagymamája is. Pár hete szülinapom volt, ahova mindenkit meghívtunk. Nagymamája hozott egy rúd kalácsot meglepetésként, és megkértek, hogy szeleteljem fel, majd vigyem be. Nagyon foszlós volt a kalács, én meg ilyenen nem görcsölök, hogy mértanilag szabályos szeletek legyenek. Mikor bevittem, nagymamája kezdett el piszkálni, hogy hogyan néznek ki ezek a szeletek, mi az, hogy rojtos lett a széle, ezt így megy úgy kell felvágni. Mondjuk, ha én mennék vendégségbe, nem jutna eszembe másokat osztogatni, hogy hogyan vágtak fel egy kalácsot, mert messze nem ez életem fő gondja. Csak annyit szóltam, hogy én így vágtam fel és kész, ha neked nem tetszik, akkor nem eszel belőle.

Szóval hogy kéne kezelni ezeket a helyzeteket? A barátom fontos nekem, a kapcsolatunk nagyon jó, de anyukája meg a nagymamája haklijait nem bírom elviselni.