Jogosan sértődött meg a barátom anyukája?
Ez a 2. Karácsony, amit a barátommal együtt töltünk. Tavaly hazautaztam a saját családomhoz, majd 24-én vissza a barátomékhoz (anyukájánál lakik). Aztán 25-én együtt visszamentünk a saját szüleimhez.
Idén 24-én náluk leszünk, előtte nem megyek sehova, majd 25-én utazunk megint hozzánk közösen, és a szüleimnél leszünk egy hétig.
Egyébként sem kedvelem a párom anyukáját, mert folyton utasításokat osztogat, és megjegyzéseket tesz az életvitelünkre, meg a szokásainkra. Ezzel én úgy vagyok, hogy amíg a saját keresetemből, a saját albérletemben élek, addig csak az dirigál nekem, aki eltart, plusz a munkahelyemen a főnököm. Miután nem ő tart el, és egyébként sem vagyok már gyerek, nincsen szükségem senki megjegyzéseire arról, hogyan éljek. (ezt most nem részletezném) Csak egy példa: egyetemet végeztem, dolgozok, a saját albérletemet rendben tartom, főzök, mosok, takarítok. Barátom anyukája többek közt azért szólogat be, mert nem sütök, és nem is érdekel a sütés (ezt neki meg is mondtam). Barátom nem is süteményes, plusz nem is élünk együtt, én beosztom a saját pénzem, és ha nem akarok süteményt enni, nem is sütögetek. Barátom anyukája folyton azzal jön, hogy nézzem meg Júliát (barátom hugát), ő mennyi mindent süt bezzeg (ők együtt élnek már a párjával, aki képes is megenni fél tálca süteményt egyszerre). Én ezzel úgy vagyok, hogy ne dirigáljon nekem ebben senki. Most pár napja kijelentő módban közölte velem a barátom anyukája, hogy Karácsony előtt Júliával sütünk mézeskalácsot. Nem megkérdezte, van-e kedvem, csak kijelentette. Mondtam neki, hogy én biztos nem fogok mézeskalácsot sütögetni, de Júlia csak csinálja, ha szeretné. Erre nem szólt semmit, csak vágott egy arcot. Még náluk voltam egy ideig, aztán hallottam, hogy valakinek engem szid a telefonban, hogy mi az, hogy én nem veszek részt a sütésben. Erről én azt gondolom, hogy ha azt szeretné, hogy vigyek hozzájuk a 24-i vacsorára egy tálca süteményt, akkor azt kellene mondania, nem utasítani, hogy én XY-nal mézeskalácsot fogok sütni. Plusz az én barátom utána ugyanúgy az én szüleimnél tölt, nem egy estét, hanem egy hetet, ahol őt is megvendégelik mindennel, és senki nem követel tőle semmit, amit hoznia kéne oda. Most bunkó leszek, ha megbeszélem a párom anyukájával, hogy ha akar tőlem valamit, akkor kérjen meg rá egyenesen, de ne kerülőúton utasítgasson? (Mert arra megkérhet, hogy vigyek valami süteményt, de azt utálom, ha utasítani próbálnak, hogy én X időben, X emberrel, X dolgot fogok sütni).
Egyébként is nagyon haklis a párom anyukája, sőt a nagymamája is. Pár hete szülinapom volt, ahova mindenkit meghívtunk. Nagymamája hozott egy rúd kalácsot meglepetésként, és megkértek, hogy szeleteljem fel, majd vigyem be. Nagyon foszlós volt a kalács, én meg ilyenen nem görcsölök, hogy mértanilag szabályos szeletek legyenek. Mikor bevittem, nagymamája kezdett el piszkálni, hogy hogyan néznek ki ezek a szeletek, mi az, hogy rojtos lett a széle, ezt így megy úgy kell felvágni. Mondjuk, ha én mennék vendégségbe, nem jutna eszembe másokat osztogatni, hogy hogyan vágtak fel egy kalácsot, mert messze nem ez életem fő gondja. Csak annyit szóltam, hogy én így vágtam fel és kész, ha neked nem tetszik, akkor nem eszel belőle.
Szóval hogy kéne kezelni ezeket a helyzeteket? A barátom fontos nekem, a kapcsolatunk nagyon jó, de anyukája meg a nagymamája haklijait nem bírom elviselni.
válasza:Nézd. Én 44 éves nő vagyok, és ki lehetne zavarni a sütögetéssel a konyhából. Pogácsán kívül semmit nem tudok sütni. Szóval ezt megértem, hogy ha nincs rá ingered, akkor még azt a minimális sütési élvezetet is kiölik belőled.
DE! Olvasva ahogy írsz, azt hiszem azért benned is van egy nagy adag rosszindulatúság, vagy inkább úgy írom, hogy nem szerethetőség!
Oké, nem szeretsz sütni, nem tudsz felvágni rendesen egy süteményt. Nem te vagy az első vagy utolsó aki ezeket nem tudja megcsinálni. De a legtöbben nem is ilyen alpári stílusban mondják meg a magukét azoknak akik valahol jót akarnak neki. Én nem vagyok egy sértődős, hisztis nőszemély, de még nálam is kinyílt volna a bicska a zsebemben ha a fiam barátnője flegmán hozzám vágná, hogy "így vágtam fel, és kész.. Ha nem tetszik nem eszel belőle".. Tudod lehet kulturáltan, kedvesen is elutasítani dolgokat. Szóval a te modoroddal is nagy bajok vannak..
válasza:Nekem is egyből az ugrott be, mint az 1-esnek: hogy ez a "Ha nem tetszik nem eszel belőle", ráadásul egy idős nő felé megfogalmazva elég durva volt.
AMÚGY igazad van (bár én szeretek sütni:)) - és az anyjától nem szép, hogy panaszkodik rád (akár a hátad mögött, akár a füled hallatára, főként, hogy ilyen kicsinyes dologról van szó)
Azért lehetnél diplomatikusabb - udvariasan is lehet nemet mondani.
És sajnos, ha nekik bármi bajuk van velem szemben, azt nem kedvesen fogalmazzák meg, hanem indulatból vágják oda. Én nem indulatból mondtam, csak normál hangnemben.
Másik példa, hogy a barátom nagymamájánál voltunk, és vártuk oda a barátom hugáékat is, nagymamám névnapjára. Nekem senki sem mondtam, hogy ott bármit csinálni kéne, azt hittem, csak köszöntés lesz. Nagymama még előtte felmosott, mi meg addig beültünk a nappaliba. 10 perc múlva megjelent a barátom anyukája azzal, hogy "mit ültök itt b*sz d meg",mikor a melegszendvicseket már rég csinálni kéne? (nekem senki nem mondta, hogy meleg szendvics sütés lesz) ezt így mondta, ezzel a b betűs szóval, és indulatból. Erre is volt már több példa is. ehhez képest azt normál hangnemben, hogy ha nem tetszik, nem eszel belőle, nem tartom udvariatlannak.
válasza:Anyukám ezzel kapcsolatos tanácsát tudom veled megosztani. Persze nálatok már kicsit elmérgesedett a helyzet, úgyhogy nehéz lesz, de ha tetszik az ötlet szerintem még alkalmazható a módszer. Kezeld úgy, mint egy panaszos vásárlót. Adj neki igazat (mert a vevőnek mindig az van), ismerd el a nem létező hibádat, majd közöld, hogy te is egyetértesz, de sajnos valami miatt számodra ez kivitelezhetetlen, de nagyon fogsz próbálkozni a jövőben, hogy jobb legyen a helyzet.
Pl. Hogy kezeltem volna a fenti szituációkat: Júlia süt, te nem sütsz eleget:
1. Igen, tudom, mindig xy rokonom/barátnőm stb. is azt mondta/olvastam múltkor egy cikket ..., hogy ez mennyire fontos.
2.Vannak ezek a csodálatos emberek, mint például Júlia, akik annyira zseniálisak, hogy a hétköznapok mellé belefér nekik, hogy süssenek. Persze nekem is beleférne, de annyira nem szeretek sütni. Valahányszor arra gondolok, hogy nekem sütni kéne, mindig inkább elkezdek takarítani. Tudom ez rossz szokásom, természetesen Júlia sokkal szuperebbül csinálja, mint én, majd példát veszek róla... (És ezek változatai).
3. Majd nem teszel semmit.
A kalács:
1. Tudom nagymama, sajnos nem volt elég éles a kés, még gyakorlom, hogy felvágjam. Esetleg legközelebb meg tudja mutatni, hogy hogyan kell?
A mézeskalács sütés:
1. Annyira jó, hogy gondoltál rám és meghívtál engem is. Nagyon köszönöm!
2. Sajnos az időpont nem jó, nagyon el vagyok havazva/pont akkorra beszéltem meg valakivel valamit, ami nagyon fontos ...
3. Esetleg, ha legközelebb lesz, akkor szívesen beszállok. Kellene hoznom valamit? Tudok segíteni valamit?
Így nem hagysz bennük tüskét. Mert igazad van, nem fejezik ki jól magukat. Az anyuka ráadásul nem akarja, hogy elmenjen a fia. A nagymama lehetett volna udvariasabb, de egy idő után, ha jól csinálod, akkor leállnak (tapasztalataim alapján), míg ha nem fogadod el, hogy neked van igazad, csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Jobb pozícióból tudsz érvelni is, azoknál a dolgoknál, amik igazán számítanak, ha nem akadsz fent ezeken a kisebb problémákon. Tipikusan olyan, hogy mondjuk a barátom mindig tejesdobozokba gyűjti a szemetet, amit utána nem viszünk ki. Ahelyett, hogy nagyon azon pattognék, milyen szörnyű ez a dolog, ráhagyom, hogyha tejesdobozokban akarja gyűjteni, ami amúgy szörnyen néz ki, akkor gyűjtse oda. Nem dől össze a világ. De, az igazán fontos dolgokban nem engedek, ha úgy ítélem meg, hogy neki mindegy, mert azok zavarnának. Kitartást!
válasza:Köszi utolsó válaszoló, látok fantáziát abban a technikában, amit leírtál. Nem is igazán azt mondanám, hogy elmérgesedett a helyzet, egyszerűen a párom anyukája ilyen születésétől fogva, és egyébként sajnos a családtagjaival is, nem csak velem.
Sajnos, ha legközelebb nem csinálnék semmit, azt ugyanúgy felhozná (pl. a sütésnél, amit legelőször írtál példát.)
Azt pedig nem is akarom, hogy valaki kalács felvágásból leckét adjon, mert hadd vágjam már fel úgy, ahogyan nekem jólesik. De max. legközelebb megkérem, hogy vágja fel akkor ő.
Még egy példa: jön barátom anyukája fel hozzánk az albérletembe (hozott valamit), erre a legelső mondata, mikor belép (indulatból): "olyan meled van itt b* sz d meg, hogy a gatyátokat elfizetitek a fűtésre." - erről is azt gondolom, hogy ha én egyedül, saját keresetemből fizetem a saját számlám, ugyan már hadd fűtsek annyira, ahogyan én akarok. És még számtalan példa lenne hasonló megjegyzésekre...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!