Ha elmúltam már 18 a szüleim nagyon nem mondhatjár meg, hogy hova megyek?

Dolgozok Tescoban árufeltöltőkén. Szöval az utat én állom. A szüleim azzal az "indokkal" álltak elő, hogy: "Rontja a tanulmányi eredményeimet." Az a rontás annyi volt 4es átlagról 3/4es átlagom lett. Ugyanannyit tanulok mint eddig(semmit). Tanulás nélkül is boldogultam. Tegyük azt is hozzá, hogy nem azt tanulom, amit én szeretnék, mert elküldtek gimnáziumba, hogy ott majd tanulok nyelvet meg rendvédelmet. Igen, rendőrnek akarnak elküldeni.(nincs bajom a redőrökkel, ne értsétek félere)Én egy szakközepet akartam volna választa, ahol programozást meg nyelvet tanultam volna. Éretségim ott is lehetet volna. Azt mondták, hogy programozókat/informatikusokat nem vesznek fel sehova. Nem nézik jó szemmel 3éve, hogy nem tanulok. Eddig anélkül voltam 4es. A lány 18éves. A szüleit különös képpen nagyon nem zavarja ha ott vagyok. Azt mondták, idézem: "Számukra olyan vagyaon, mintha a fiúk lennék." Igen, ő is volt itt, és általában ő van itt, a szüleim miatt. Csak én kellemetlenül érzem magamat. Mert mindig csak ő jön és én szinte sosem megyek. Anyum ebből a szempontból nehéz eset, mert ragaszkodó típus. Apumat nagyon nem érdekli amíg hozom "az elvárást". Szóval ezért gondoltam, hogy csak kijelentem, hogy elmegyek a hétvégére, csak nekem többször is mondták, hogy visszahozatnak. Néha úgy érzem, mintha 10évesnek tekintenek. Röviden-tömören ennyi. Hogy átlássátok a dolgot.

"Nem mész át arra amit tanulni akartál"-Nem az, hogy nem megyek át, hanem nem engedik a szüleim, megmondtál, hogy ez lesz és kész.