Hogyan szoktatnátok rá a házimunkára?
Egy pár évig itthon voltam, nyilvánvalóan én láttam el a háztartást.
A férjem néha-néha felsöpört, vagy éppen bepakolt a mosogatógépbe, ha nagytakarítottam, szorgoskodott ő is, de sosem vártam el tőle, hogy komolyan, ne adj' Isten egyedül takarítson.
Most végre visszaállok dolgozni, rögtön három műszakba, míg ő állandó délelőttös. Én leszek jobban leterhelve.
Szeretném minimum fele-fele arányban végezni a házimunkát (főzni pl. csak én tudok), de ő annyira frászt kap a ténytől, hogy inkább könyörög, hogy maradjak háztartásbeli :D
Persze ez nem így működik.
Szerintetek hogyan érdemes rászoktatni, hogy magától megtalálja a tennivalót a lakásban? Eddig akárhányszor kimaradtam egy pár napra, elszabadult itthon a pokol, vágni lehetett a mocskot, neki meg persze megfelel úgy is.
Előző, én sem értem,, hogyan lehet, de van, aki tényleg nem fut főzni. Háziasszony, családanya kismillió éve és pocsékul főz. Szóval azt nem feltétlenül várnám el, max. egyszerű ételeknél, amiket csak be kell dobni a serpenyőbe/fazékba s magától elkészül. Hasznos, ha valaki legalább nagyon alapfokon képes főzni, de én se enném egy tehetségtelen szakács siralmas dolgait.
Nos, én se nógatnék senkit, az nekem iszonyú teher, takarítani pedig én se szeretek, miért nógassak én bárkit?
Jó érzésű ember nem lőcsöli rá a saját munkáját a párjára, aki amúgyis leterhelt, valahogy majd csak ráveszi magát valahogy, eleinte tuti szaladni fog a ház, de ki lehet bírni.
Néhány dolgot azért mondanék az első időkben szegény kis elveszettnek, aztán oldja meg, komolyan.
Nekem sincs listám, ha látom, hogy valamit ideje megpucolni, megpucolom (ez a páromnál nem működik, ő nem látja a piszkot. semmit se lát. azt is keresi, ami előtte van. viszont porszívózni, mosni kifejezetten ő szokott).
Nagyon jó, ha mindenki megkapja azt, ami neki nem túl nagy teher és jobban is megy neki. A nemszeretem munkákkal van baj, azokat felezni kell és kész. Már ha valaki nem olyan erős egyéniség, mint én, mert én NEM szerelek vizet semmiképp, pedig olykor kell. De ő akkor sem utálja annyira, mint én. Szóval igyekezni kell összehozni a dolgokat. Semmi értelme egy tiltakozó valakit rávenni olyan munkák felére, amit mi majdhogynem szeretünk. Persze azt elvárnám, hogy ha KELL, csináljon meg mindent.
A wc.-t 100% te fogod takarítani! Az tutifix.. :D
Én ritkán takarítok, letojom a ganét. Kinek mikor mihez van kedve, legalább itthon azt csináljunk amit akarunk.
Na igen, a főzés.
Rengeteg dologhoz ért a férjem, munkájában is nemzetközileg elismert szakember, sokszor nem is értem, miről beszél, amikor szóba kerül az aktuális projektje... na de egy bolognait nem bír serpenyőben úgy megmelegíteni, hogy ne égesse oda, pedig kénytelen lenne, mert erős fenntartásaim vannak a mikróval kapcsolatban.
Így evidens, hogy egyikünk sem tartja jó ötletnek, hogy röptében tanuljon meg főzni.
Vele is az a baj, hogy nem veszi észre a házimunkát. Valahol érthető is, 5 éve nem látott itt se port, se koszt, persze hogy neki már az is nagytakarítás, ha szimplán felsöpör.
Szegénykém, vicces lesz ha rájön, hogy bilibe lóg a keze :D
Bevallom, én sem szeretem egyáltalán a házimunkát, de ha az ember egész nap ráér, azért könnyebben ráveszi magát.
Egyikünknek sem lesz könnyű a következő időszak, de remélhetőleg hamar belejövünk.
Addig biztos, hogy dolgozom, amíg össze nem gyűlt a pénz, amire szükségünk van.
Utána már lehet alkudozni :)
Nézd, ha nemzetközileg elismert szakember, akkor:
-tud olvasni receptet is és annak megfelelően eljárni, tehát nem egy retardált csimpánz, ami öröm. Ha nem képes erre sem, az csak nem akarás. Kb. millió húsz perces étel van, lehet próbálkozni.
-Hiába szakember, mégis szükség van a te keresetedre is, ergo nem dolgozhatsz a 3 műszak mellett egy negyedikben is otthon.
-Ha semmit nem AKAR csinálni, akkor tessék kiszervezni: kajarendelés, takinéni, tisztító. Valamit valamiért. De az nem állapot, hogy majd te megcsinálod, mert ő nem HAJLANDÓ "észrevenni" a koszt, rendetlenséget, meg nem "nem tud" főzni.
Köszönöm a válaszod, de mintha más kérdést olvasnál :D
Nem, nem mondtam egy szóval sem, hogy ne lenne hajlandó bármit megcsinálni. Annyit kérdeztem, hogy hogyan kezdjünk neki a műveletnek, hogy egyikünknek se legyen rossz. Nyilván neki is furcsa lesz, hogy eddig csak saját kedvére "kellett" itthon takarítania ami épp eszébe jutott, mostantól pedig kötelezően mindent. Nekem is érdekes lesz, mert valószínűleg sok dolgot fog máshogy csinálni, mint én.
Azt, hogy ő főzzön, mint említettem, közös megegyezéssel vetettük el.
Én is, és ő is az én főztömet szereti, hobbiból nyugodtan főzőcskézhet, de hétköznap szeretnénk finomat enni, és nem egy tanuló szakács kérdéses eredményű kísérleteit.
Legfeljebb vállal helyette több takarítást, én is főzni szeretek jobban, szóval nem bánom.
Itt nálunk egyenrangúság van. Nem olyan ma divatos "feminizmus", hanem komoly egyenjogúság. Ugyanúgy, ahogy én megszerelem a lefolyót ha kell, ő is bármikor kézbe veszi a takarítóeszközöket, és teszi is.
Nyilván ha ő eddig 8 órában dolgozott, engem meg egész nap itthon evett a fene, abban a 8 órában lerendeztem a háztartást, nem kértem még plusz a segítségét.
Most mindkettőnk problémája a gyakorlatlanság. Ahogy én is félek tőle, hogy hogy fogok bármit, akár a hobbijaimat végezni az első időkben munka mellett, ő attól tart, hogy hogyan fog még extra házimunkát csinálni, ha így is hulla fáradt délutánonként.
Úgy kell ezt az egészet belőni, hogy ne legyen rendetlenség, de ne is menjünk egymás idegeire. Eddig se tettük, ezután sem fogunk.
Egy szavamba kerül, és minden nap jön a takarítónő. Akkor viszont értelmét veszti a munkám, csak azért megyek dolgozni, hogy félre tudjuk tenni a fizetésem.
Ennyi erővel akkor már itthon is maradhatok, sokkal kényelmesebb a saját időbeosztásom szerint kicsinosítani a lakást, aztán szabadon menni egy kört a kozmetikushoz, és a műkörmöshöz.
Nem olvasok másik kérdést, idézlek:
"Szerintetek hogyan érdemes rászoktatni, hogy magától megtalálja a tennivalót a lakásban? Eddig akárhányszor kimaradtam egy pár napra, elszabadult itthon a pokol, vágni lehetett a mocskot, neki meg persze megfelel úgy is."
Ha nem hajlandó tisztaságot és rendet tartani, akkor takinéni, havi 3 alkalommal. Ennyi bele kell, hogy férjen. Ha nem, akkor erőltesse meg magát.
Egyszerűen túl sok a szenvedés a dolog körül. Ez a te pasid nem akar otthon házimunkázni, mert baromi kényelmes neki így. Te pedig előre problémázol, hogy mi lesz így, meg mi van, ha másképpen csinálja, mint te, meg mi lesz, ha vitázik, meg akkor minek is dolgozol, ha takit fizetsz, estébé.
Elmondom, hogy megy ez egy a dolgokat helyén kezelő embernél: Gézukám, fogsz te takarítani, mosni, főzni? Nem. ok. Akkor kéthetente takinéni, kaját meg közösen vagy rendeljük. Ennyi.
1. A ferfi nem haziallat, hogy 'szoktatni' kelljen.
2. Ha megis haziallatnak tekinted, akkor mar az elejen kellett volna erre gondolnod, most mar keso mert beleszokott a 'joba'..
3. Esetleg megmondhatod neki, h akkor keressen egy takaritonot helyetted, akit meg is fizet, mert te nem vagy hajlando.. Ha ezt nem fogja fel akkor mar most keress egy valoperes ugyvedet! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!