Nagyon kegyetlen ember vagyok, amiért nem akarom befogadni a sógoromat?

Teljesen igazad van. Menjen el dolgozni. Esetleg annyit megtennék, aki írta is már egyetértek vele. adni 100-200 ezret albérletre és ezzel tényleg olcsón megúszod. Tudod ki takarítaná utána a mocskot, én biztos nem.

Egy kérdés. Mi lett a mama házával? Miért nem maradhatott ott?

Én 3 hónapra (max 4) biztosítanék neki lakhatást egy albérletben, + kaja. De csak azért, mert a férjem testvére.

Ennyi idő alatt találjon munkát, és szedje össze magát.

Szerintem ez bőven elég idő arra, hogy ezt megtegye, mert lássuk be, ma már nem 2 nap alatt talál az ember munkát.

Már 60-70 ezer Ft-ból meg lehet ezt oldani (persze nem minden helyen), egy szobát bérelni neki valahol, és a rezsijét kifizetni, + főzni rá/kaját venni x naponta, hogy ne költhesse piára/drogra a pénzt.

Tudom, macerás, és azt a pénzt az életben nem látnám viszont, de legalább nyugodt lenne a lelkiismeretem nem csak magammal szemben, hanem a férjemmel szemben is, hogy (szerintem) korrekt módon adtam lehetőséget a testvérének arra, hogy rendbe jöjjön, támogattam.

Ha ő nem él vele, az már az ő problémája, nem lehet segíteni azon, aki nem akarja.

De ennyi. A saját otthonomba nem fogadnám be a gyerekeim mellé.

Az ilyen semmirekellő élősködőnek az a legnagyobb segítség, ha nem segít neki senki.

Amíg van, aki segíti meg eltartja, addig a büdös életben nem fog elmenni dolgozni. Én nem adnék neki pénzt se. Ha megsegítitek, azt automatikusan úgy fogja venni, hogy talált még 2 palimadarat, akik potenciális eltartók lehetnek. A pároddal meg közöld, hogy szégyellje ő is magát, hogy képes volt elnézni, hogy a vérszívó testvére a nyugdíjas anyja nyakán ücsörgött és eltartatta magát. Ez a férjedet sem zavarta?? Én ezen is elgondolkoznék.

Állítsd a férjedet válaszút elé: vagy az élősködő, saját hibájából utcára került testvére, vagy te. Ha őrlődik a két választás között, akkor én mindenképp otthagynám, mert csak a ti közös számlátok fogja bánni, mert biztos pénzelni fogja a párod a testvérét.

Teljesen normális, hogy nem akarod ezt a mocskot befogadni.

Mellesleg saját tapasztalatból írom, mert nekünk is van ilyen rokonunk. Élősködött a 78 éves nyugdíjas anyja nyakán 50 évesen. Itt-ott azért dolgozgatott, de alkoholista is. Aztán nem ment be dolgozni, kirúgták. Az anyja meg elpaterolta otthonról, mert neki is elege lett. Amondó vagyok, hogy később rá is az utca vár. Őszintén: én nem, hogy nem akarom, de nem is tudom sajnálni. Megérdemli, amiért másokon élősködött.

A párodnak is be kell látnia, hogy a bátyja a saját hibájából van ott, ahol van. Erről senki már nem tehet, csak ő. Ha ezt nem tudja/nem akarja megérteni, akkor mehet a testvérével összeköltözni, aztán ő lesz az eltartó.

Szia!

Én túl vagyok ezen!

Én befogadtam a 38 éves testvérem, miután a szüleink meghaltak és már nem volt kin élősködnie.

NAGY HIBA volt!8 hónap alatt majdnem tönkretette a házasságunkat, az életünket. Férjem végül ragaszkodott hozzá, hogy dobjuk ki. És ez volt a döntés, pár hónap tengés-lengés után, miután már rokonok, barátok sem akartak vele szóba állni, mert mindenkitől kéregetett, elment dolgozni és albérletbe.

A drogosokra is azt mondják, amíg valaki segít rajta, addig nem fog változtatni. A teljes keménység kell!!!!

Semmi pénzért nem mennék bele ilyenbe.

Szerintem alapból egy normális családba nem illik bele egy "kívülálló" lakótárs, legyen szó szülőről, testvérről, és maximum átmeneti helyzetként tudom elképzelni, de még akkor is lennének bőven konfliktusok.

Viszont egy semmirekellő alkoholistát akkor sem fogadnék be ha fizetnek érte, én apám is ivott, tönkre is tette a fiatalkorunkat ezzel.

Azért az is durva, hogy a párod simán elnézte, ahogy az idős, nyugdíjas anyja dolgozni kényszerül, mert a bátyust el kell tartani. Én azért elgondolkodnék ezen is, nehogy a párod is "beleessen" ebbe az életmódba, csak nem az anyjával, hanem veled. Értem én, hogy a testvére, na de ez az egész a párodat egyáltalán nem zavarta??? Hogy képes valaki azt elnézni, hogy az idős anyját valaki (akár családtag, akár nem) ilyen durván kihasználja??

Ha a párod mindenképpen ragaszkodna a befogadáshoz, akkor meg én költöznék el. Választhat. Amúgy a párod ennyire nem látja, hogy ebben a helyzetben kőkeményen csak és kizárólag a testvére a hibás? Nevelés ide vagy oda, egy 35 éves "felnőtt" embernek lehetne már ennyi esze és önbecsülése.

Kérdezd már meg a párodat, hogy meddig óhajtja a bátyuskát "kisbaba" státuszban tartani a családban, akit pénzelni kell, meg eltartani? Mert ha nem kényszerül rá ténylegesen, akkor a büdös életben nem fog megváltozni a párod bátyja.

Mellesleg ilyen rokonunk sajnos nekünk is van. Nem dolgozik már vagy 5 éve, és ha munkát keresnek/ajánlanak neki (családtagok, mások, stb.) akkor meg jönnek a kifogások, hogy az nehéz, neki szociálfóbiája van (dehogy van...), ott őt biztos utálni fogják, stb. Most ott tartunk, hogy már mindenki úgymond levette róla a kezét, azt csinál, amit akar. A maradék pénzét éli fel, külön lakásba lakik (a szüleié, de a szülei máshol laknak). 40 éves.

Az ilyennek az a legnagyobb segítség, ha mindenki magára hagyja. Mert akkor talán leesik neki, hogy ha nem akar az utcán megdögleni, akkor muszáj lesz elmenni dolgozni. Ha meg nem esik le neki, így járt. A pároddal viszont mindenképpen váltanék pár szót, és nem csak arról, hogy 100%, hogy nem fogadjuk be, hanem arról is, hogy miért segíti a bátyját, amikor az anyukáját ilyen durván kihasználta, miközben a párod annyit se mondott, hogy papucs.