Meddig képes egy ember sanyargatni, magát szenvedni, csak azért mert szeret valakit?

Az, hogy királylány vagy, akinek mindig igaza kell legyen.

Pontosan, mindenkinek egy anyja van. Két tűz közé állítjátok és ebben az esetben az anyját választja - igaza is van, azt gondolom.

Nem jelenti azt, hogy téged nem szeret - csak annyit, hogy egy idősebb emberhez (aki őt magát is megszülte) több türelem kell és tisztelet.

Próbáld lefejteni az egódat arra a pár órára, amikor együtt vagytok. Sajnos ő az idősebb, ilyenkor neked kell okosabbnak lenned.

A férjed nem kétszínű, maximum azt mondja hogy ezt a kompromisszumot vállalja "mert mégis csak az anyja", meg amúgyis. Te elviseled, ő elviseli, így mind2 féllel jóban van. Próbálj meg vele beszélni, először finoman, hogy ez neked mennyire rosszul esik meg ilyesmi. Ha nem használ, akkor a fent olvasható szöveget is használhatod, amit írtál. Azt ne várd el, hogy a semmiből megértsen. Ha szólsz neki róla egyértelműen, és sokadjára sem javul a helyzet, akkor jogos a reklamáció. Habár ez esetben félő hogy nehéz lesz megváltoznia. Gondolj bele, neked is milyen könnyű lenne kitagadni anyád, és szóba nem állni vele.

Ja és hogy meddig? Akár a szeretett ember haláláig, esetleg amíg több indoka nem lesz nemszeretni, netalántán rájön hogy hülyeséget csinál.

Ez az anyja majma papucs kéne a fenének!

Gondolom nem terveztek gyereket, mert akkor elszabadul a pokol.

Normális férfi leállítja az anyját, és a felesége mellett áll ki.

Az NEM normális, hogy ha az anyja kedvében járva veled bunkó, mikor ő is hallja a beszélgetést.

Postázd haza a drága mamához, de előtte tisztázd vele a válás okát. Nyugi, minden nőt utálni fog, aki elveszi a pici fiát.

Mint a kutya: távolról ugat, közelről nyal. Ilyen ellenségnek se kéne, nem hogy férjnek.

Aztán egyszer azt veszed észre, hogy otthon is bunkó veled. Anyuci meg fogja győzni, hogy nem vagy elég jó neki.

Ennek a házasságnak meszeltek. Csak az kérdés ki és mikor fog véget vetni neki.

Az, hogy az anya, nem mentség. Meg kellene mondania neki, hogy anya, ne beszélj így a feleségemmel. Ha erre nem képes, akkor sajnos sok jóra ne számíts. Nem tudom anyós mennyire folyik bele az életetekbe, de ha szeretne, úgy tűnik a férjed nem nagyon állítaná le. Gyerek van már?

Ha még nincs, akkor elgondolkodnék rajta, hogy ilyen pasinak szeretnék-e szülni.

Amikor először láttam a leendő anyóst rám nézett, majd beszélgetett a fiával és fél óra múlva megkérdezte, hogy mit keres itt ez a lány? Soha többé nem akartam találkozni vele és a párom úgy intézte, hogy ne is kelljen. Viszont ha rosszat mondott rólam anyós akkor ő nem állt le vele szidni engem, pedig anyuka volt a minden (amit meg is értettem, egyedül nagy szegénységben nevelte és kiiskoláztatta, ezekért még én is tiszteltem, ő meg rajongott érte) Legtöbbször leállította és csak néha hagyta, hogy kidünnyögje magát.. mivel nem találkoztunk sok mondanivalója ilyenkor sem lehetett..).

Sajnos a férjed nem tud kiállni melletted, vagyis mellettetek és nem képes betartani az ígéretét. Minden bizonnyal érzi, hogy nincs így rendben, ezért újra ígér, aztán újra gyengébb mint anyuka. Sajnos ennek soha nem lesz vége. Gyenge az anyjával szemben és az is marad, ha két év alatt nem változott. Mi is lenne az a körülmény, amiért valódi változás lenne? Te "hiszel" neki, anyuka fújol, ő kicsit sír-rí, te újra "hiszel" neki. Nincs semmi ami megszakítaná ezt a láncot és mivel ez minden kényelmetlensége ellenére mégis kényelmesebb mintha valamelyikőtöket elveszítené így fog maradni amíg valaki ki nem lép... és az nem a férjed lesz..