Hogyan tegyem túl magam azon, hogy nálunk soha nem volt 'testi' kapcsolat a csaladban?










Az én családom sem ölelgetős, anyukám szinte sosem ölelt meg. Apukám először akkor, amikor elköltöztem tőlük és hazalátogattam 5 hónap után. 20 éves voltam akkor.
Idegennek éreztem az ölelést, az érintést, hiába szerettem volna, ha engem is megölel valaki. Furcsa volt, ha valaki hozzám ért, megfogta a karom, a kezem, vagy átkarol. Az első barátomat is nehezen öleltem meg, meg kellett szokni. Neki nem volt elég az én szegényes ölelgetésem, szakítottunk.
Lett új barátom. Amikor először megölelt, úgy éreztem, hogy most megérkeztem, és örökre a karjaiban maradnék. Nekem bele kellett tanulnom a dologba.





Tanulható! És kell is tanulni, nagyon tudatosan. Én is végigjártam ezt az utat. Valaki azt írta, nem a családból jön. De onnan jön. Az anya érintése az elfogadást közvetíti egy kisgyereknek. Az érintés hiánya a gyerek számára az elfogadás hiányát jelzi és életre szóló nyomot hagy.
Aztán majd az lesz érdekes, ha lesz egy olyan gyereked, akinek a szeretet tankját kifejezetten az öleléssel lehet feltölteni...nálunk ez van, hát érdekes helyzet! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!