Tudok tenni bármit anyummal?

Szóval apumat imádom, példakép nekem. Megvannak a maga hibái, de szerintem abszolút olyan tulajdonságai vannak amiket én értékelek az emberekben. Nagyon extrovertált, jól elbeszélget bárkivel, magabiztos, kellőképp tekintélyt parancsoló, és tényleg érdekli mi van velem. De nem akar beleszólni az életembe, csak tanácsokat ad. Sportos, és aktív életet él pedig már nem olyan fiatal.

Akkor lesz érthető hogy miért épp ezeket emeltem ki, ha beszélek anyumról... Azt hiszem az utóbbi években nagyon kicsúszott alóla a talaj. A függőségek embere, cigi, alkohol problémák. Csinált durva dolgokat részegen, amit szomszédok, távolabbi családtagok is láttak... Gyakran írogatott embereknek neten részegen. Pl nővérem exének, egy-két barátomnak, stb. Borzasztó kínos egyébként, szóval szerintem el tudjátok képzelni. Szeret mindenbe beleavatkozni. Ebbe beletartozik az is, amikor teljesen belemerült a politikába, és akkor is ilyen-olyan embereknek írt. Egészségügyben dolgozott, persze látott ott néhány nem fair dolgot. Ezeket is mind a szívére vette, és folyton csak kattog valamin, a fejébe vesz dolgokat, és nem tágít tőle. Magára vállalja a világ összes problémáját. É elfelejti, hogy jé ott a családja, férje, barátai... Borzasztó érzékeny ember, nem bírta lelkileg az életet. (Tudom nagyapám alkoholista volt, gyakran verte őket..) Pár éve meghalt az öccse, depresszióba merült akkor, talán azóta is.

Féltem őt szeretem őt, de nem tudok segíteni. És őszintén szólva én se bírom mert megmérgezi szinte a levegőt a viselkedése. Évek óta nem kérdezte mi van velem, már úgy tényleg velem. Csak a tanulmányaimmal törődik, ami tudom persze valamilyen szintű törődés, de nincs más témája. Én mindent megteszek, de ő csak basztatni tud. Pedig jó vagyok és ezt ő is tudja, de neki nem elég. Nagyon maximalista, belém nevelte ezt, de nekem nem való az ilyen szintű stressz. Ő meg csak pakolja rám. (Másban is a legjobbat várja el, pl egyszer volt egy barátom aki szerinte "nem illett hozzám", azaz nem volt egyetemet végzett zseni csak egy egyszerű munkás és nyomban írogatott neki hogy kopjon le rólam. Nem tudom mit képzel ilyenkor, NINCS beleszólása) Egyszerűen szólva, nehezen tolerálom lassan ha csak beszélünk, mert az nem beszélgetés, csak utasítgatások. Apámmal is ugyanezt csinálja. Mondja neki, hogy ezt kell holnap csinálni meg azt, különben meg hozzá se szól, és gyakran rohadt ingerült.

Apám elvitt itthonról minden alkoholt, amikor oda süllyedt hogy minden nap be volt rúgva. Akkor meg hónapokig anyám hozzá se szólt. Másik példa, nem hajlandó normális ételt enni (pl húst, zöldséget, akármi...) mert hogy spórolni akar. Közben napi egy-másfél doboz cigit elszív.

Nagyon passzív, nem hajlandó sehova menni. Nyugdíjas lett pár hónapja, alig mozdul ki, itthon ül, nyomja a mobilját. (attól is kicsit függő, de fogalmam sincs mit csinál) Ha apám mondja neki menjenek valahova hisztizik és ingerült lesz hogy neki mennyi dolga van itthon. 2 naponta főz, ezen kívül semmit se csinál tényleg. Apám takarít, jár boltba, sétáltat kutyát, intéz mindenféle ügyeket. Szinte kerülik egymást a lakásban. Nem tartózkodnak egy helyiségben, anyu már bátyám szobájában alszik. (aki amúgy másik városban él pár éve, ritkán jár haza, azt mondta épp anyám miatt) Én még otthon lakom, de szír érzés hazamenni. Legszívesebben aludni járnék haza, de persze ezt nem lehet. :D

Szóval tanácsot kérnék, tudok én tenni bármit? Féltem őt. Ugyanakkor kiidegel, ha itthon kell lennem borzasztó rossz kedvem lesz. Nem értem miért nem válnak el vagy valami :D

Másik kérdés... Ugye minden ember erősen hasonlít a szüleire. Talán érthető, ha én nem akarom így végezni. Ilyen lelki állapotban. Félek magamat így látni az út végén..