Mennyire igaz az, hogy amikor pénzröl van szó/ vagyonról, akkor nem létezik testvér, szülö, csak hogy mindenki minél több gesztenyét kaparjon ki magának?

Sajnos igaz!

pl. Egész életemben segítettem anyagilag a nővéremet.

A szülők -sajnálatos- halála után megpróbált mindenből kiforgatni, ami tart azóta is.

Egy jól működő családban nincs ilyen, például (szerencsére) a mi családunkban eddig semmi ilyen nem történt. Persze nincsenek illúzióim, mert sosem került kalapács alá akkora összeg, ami megváltoztatta volna valaki életét. Biztos lenne az a pénz, amiért valaki kifordulna önmagából, de nincs ultragazdag rokon, aki után mondjuk százmilliós tételben lehetne örökölni, szóval ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni.

Amúgy olvasgass itt egy kicsit a családi kapcsolatok témában. Olyan pitiáner összegeken képesek egymásnak ugrani emberek. Volt egyszer egy olyan kérdés, hogy a kérdező testvére elvitte a közösen örökölt házból a kanapét kérdés nélkül, ezért a kérdező a testvére esküvőjén akart ezért bosszút állni azzal, hogy nem ad neki pénzt és jól megmondja mindenki előtt, hogy a kanapé miatt nem kap semmit.

Nálunk volt ilyen, sajnos.

Pedig azt hittem, nálunk ilyen nem fordulhat elő.

Nem akarok részleteket írni, hogy ne legyek felismerhető, a lényeg: örökség miatt volt, az egyik testvér letagadta, hogy a másik kifizette kp-ban és kétszer követelte volna a részét.

Hát én nem sok jóra számítok.

Ketten vagyunk testvérek, van egy igazi léhűtő, önző bátyám.

Édesanyánk egyedül nevelt minket, tesóm a mai napig nála lakik, egy nagy kertes házban. Kiszolgáltatja magát az idősödő anyánkkal, cserébe semmit nem csinál és lehúzza pénzzel is. Pár éve rá akarta beszélni anyát, hogy adja el a házat, hogy ő megkaphassa a saját részét...Hála Istennek, édesanyánk nem ment bele. Iszonyatos mód tudja költeni a pénzt és ha a kényelmérő, pénzről van szó, a végletekig képes elmenni. Volt, hogy anyánk eldugott aranyékszereit, könyveit eladta, szétvagdosta az örökölt textíliákat (eladni akarta azokat is), bocsánatot sem kért. Egy igazi gazember.

Sokszor arra gondolok, hogy hagyni fogom, vigyen mindent (kivéve a személyes családhoz fűződő emlékeket, tárgyakat), csak engem hagyjon békén.

Sajnos igaz :(

Az emebrek többsége sajnos ilyen. Én ezért is örülök, hogy nincs testvérem. A mi családunkban senki sem ilyen, pl. van egy gazdag rokonunk, akinek mindenki puncsol, egyedül az én szüleim nem, és én is az ő nézetüket vallom.

És láttam már pár szép példát pl. egy rokonunk régen anyukám nevére akart íratni egy kis falusi házat. Anyu felháborodott, mondván, hogy ők ketten vannak testvérek, szó se lehet róla, hogy ő egyedül kapja. Pár év múlva úgy alakult a dolog, hogy a testvére nevére került a ház, no neki aztán nem voltak ilyen aggályai. A rokonnak az volt a feltétele, hogyha a testvér eladja a házat, akkor adhon a pénzből anyámnak. Eladta, pénzt természetesen nem adott. Szerencsére anyámat nem érdekli a dolog, mármint az anyagi része, de a testvér jellemében csalódott.

Nálunk pont most történt haláleset.

A tesóm és én nem fogunk összeveszni, de mindketten dolgozunk, egyikünknek sincs a megélhetéshez szüksége a pénzre, házra, autóra. Meg tudjuk, Anya mennyit dolgozott érte, nem fogunk egymásnak esni.

Fele-fele, ahogy Anya mindig csinálta.