Ennyit a lelki társról?

Mondd meg neki, hogy nem drámázol neked ez komoly probléma és nagyon bánt, mert úgy érzed lekicsinyli a bajodat nem vesz komolyan, pedig te tényleg szeretnéd, hogy segítsen neked legalább azzal, hogy meghallgat és nem hurrog le, mert attól még rosszabb. Mondd el neki azt is, hogy egy nőnek nagyon fontos, hogy szépnek és csinosnak érezzék magukat, és te szeretnéd úgy érezni, hogy még mindig nő vagy és a párod nem csak a kicsi lányotokra lehet büszke, hanem a jó nő feleségére is, de most egyáltalán nem így érzed, hanem úgy érzed magad, mint egy csipeszekkel kitömött zokni, semmi önbizalmad, utálsz kimenni az utcára, mert félsz, hogy megbámulnak és kiröhögnek és kitől kérhetnél segítséget, ha nem a te drága párodtól?

Nekem hatott, egyfolytában bókol, elvitt vett nekem egy kupac új ruhát, meg egy fitnessz bérletet, elvisz helyekre, hogy ne legyen még rosszabb a bezártságtól, masszíroz, meg minden. Amíg ki nem fakadtam neki, hogy tényleg baromi szarul érzem magam, 22 éves vagyok és mackónadrágos, narancsbőrös tehénnek érzem magam, a hajam is szar, alig vagyok emberek között és elegem van ebből az egészből, mert tudom, hogy én nem ilyen vagyok/voltam és elborzadok magamtól, addig engem sem vett komolyan.