Kiköltözünk Szlovákiába, de én nem szeretném!?

Anyuék már nagyon rég óta tervezgették,hogy elköltözünk,de csak most tudták ezt megvalósítani.Amikor anyu elmondta,hogy Szlovákiába költözünk,szó szerint nem tudtam mit kezdeni magammal,annyira boldog voltam.Mind idáig utáltam az osztályom,mert nem igazán találtam barátokra,nem éreztem semmi osztályközösséget,annyira másnak éreztem őket,mint magamat,senkivel semmiben nem tudtam azonosulni.Nem terveztem elmondani az osztálynak,hogy elköltözünk,de mégis véletlenül elszóltam magam,és megtudták. És azóta minden más,de tényleg.Akik eddig utáltak is kedvesek velem,minden este azért fekszem le,hogy másnap láthassam őket,és beszélgethessek velük,hogy viccelődjünk EGYÜTT.Jó érzéssel tölt el,hogy egy ilyen osztály része lehetek.A héten volt 'A város napja',és ez még jobban összehozta a társaságot,ugyanis volt több csapatsportverseny,ahol mi is résztvettünk,és ott ugye egymásért is küzdöttünk,meg az ofőnk benevezte az osztályt egy főzőversenyre,ahol összes tanuló az osztályból ott volt,és mindenki ott segített ahol tudott. Az már más téma,hogy elég rossz lett a kaja:D Nem mellesleg ez az utolsó évünk együtt az osztállyal!:(

Hiába imádom Szlovákiát,hiába a kedvenc országom, úgy érzem,hogy nem tudom itt hagyni mindazt amit itt már felépítettem.Plusz a szlovák nyelvből azon kívül,hogy 'do videnia' semmit nem tudok.

Mindezt már mondtam anyuéknak,azt mondták,hogy ők ezt értik,de már megvették a lakást,már beírattak az új iskolába.Már minden fix,és október közepén indulunk is Szlovákiba!😭😭

Mit tudnék tenni ilyen helyzetben?