Olyan problémám lenne hogy édesapám négy hónapja halt halt meg és ahogy tellik az idő egyre nehezebb nélküle. Próbálok bele törődni hogy neki jó helye van anyával jó helyen vannak már, mintha ebbe úgy bele is törődtem volna mert nem szomorkodom apán de úgy érzem hogy lelkileg apával mentem, eddig minden rendben volt a családommal de lassan egy hete azt érzem nincs bennem szeretet pedig van egy gyönyörű szép 2 éves kisfiam akiért éltem haltam meg az én drága férjem aki mindent meg tesz értünk, szeretetet mindent annyit kapunk hogy szinte sokan csak álmodnak róla (nem nagyképüségböl de maga a tökélet a mi kapcsolatunk) de most olyan gondom lett hogy se a párom se a kisfiam iránt és senki már iránt semmi féle boldogságot nem érzek. Próbálom a régi szép emlékeket felidézni hogy szinte újra szeressem de csak az üresség van, olyan mintha boldogságot szeretnék érezni mikor a páromhoz vagy a kisfiamhoz bújok olyan mintha csak fájdalmat éreznék a szívemben. És ez engem zavar is mert a családom a mindenem most meg olyan mintha nem akarnék még velük sem lenni, tudom nagy apa hiánya de tudni akarok a hiányával együtt élni attól félek bele betegszem, mert semmiben nem találom a boldogságom. Gondolod rajta keresek pszichológust hogy segítsen fel dolgozni. De nem tudom mit tegyek hogy lelkileg is újra boldog legyek?!
2016. szept. 21. 06:36
1/8 anonim válasza:
Szerintem tudat alatt azon aggodsz hogy mi "mi lesz most veled hogy egyedul maradtal".
Ha nem tanultal meg gyerekkorodban biztonsagosan kotodni masokhoz, akkor tudat alatt meg mindig a szuleidtol fuggsz.
Mondanam hogy keress pszichologust, de van ra 90% eselyed hogy csak rontani fog a helyzeten. Ha meg akarsz probalni egyedul megbirkozni ezzel akkor tudok kuldeni leirasokat hozza.
2016. szept. 21. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 A kérdező kommentje:
Meg akarok próbálni egyedül meg küzdeni vele. Az a baj depressziós is voltam még abban sem gyógyultam ki teljesen vissza esö lettem meg van ez a pánik betegség is. Úgy hogy nem egyszerű. Voltam pszichiáternél vagy kétszer és azt mondta hogy amiket érzek (apa után vágytam, gyűlölet, öngyilkos akarok lenni, szerencsére csak hülye gondolat meg nem fogom tenni) az természetes ez akár félév egy évig is eltarthat. Nyugtatókat írt fel amíg szorongás volt rajtam szedtem, de most hogy csak szomorúság így nem szedem. Köszönöm szépen elfogadom a segítségedet.
2016. szept. 21. 07:46
3/8 anonim válasza:
Én úgy gondolom, hogy az a normális, ha szülők ilyen korai elvesztését ép lelkületű ember komoly traumaként éli meg. A boldog családod lehet ebben a legjobb kiegyensúlyozó tényező, de az is jó ha másnak is kipanaszkodhatod magad, legyen az barátnő, pap/lelkész, vagy pszichológus.
Én pont az tartom félelmetesnek, ha nagy tragédiák egy embert nem viselnek meg. Az ilyen emberek a tuti lelki sérültek.
2016. szept. 21. 08:09
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
"Én úgy gondolom, hogy az a normális, ha szülők ilyen korai elvesztését ép lelkületű ember komoly traumaként éli meg"
A komoly traumat viszont nem mindig tudja az ember feldolgozni.
2016. szept. 21. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Éld meg a gyászt, ne siettesd, hiszen óriási veszteség ért, amit nem lehet könnyen feldolgozni. Fogadd el a mostani érzéseidet, ne akard görcsösen a régi életed élni, hiszen most óriási változás történt. Gyászolj. Ez a legfontosabb. Adj időt magadnak, hogy ez az érzés csillapodjon benned, ez a kulcsa az egésznek. Rohanó világban élünk és mindenki azt várja egy abortusz után, vagy egy haláleset után, hogy álljál fel és éld tovább az életed. Ez sajnos nem mindenkinek megy könnyen. Van olyan is, akiknél évek múltán jön elő ez az érzés. A gyász erről szól, hogy merjél szomorkodni, rossz kedvűnek lenni, sírni, ha úgy érzed és mindezt megkönnyíti, hogy ott a szerető családod.
2016. szept. 21. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Ha kell leszek pszichológusod.
Lényeg, hogy gondolataid vidd oda, hol boldogság és szeretet teliség volt.
Tudatosan meg kell értsd, minden rendben van.
2016. szept. 21. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Szerintem ez ennél nehezebb dolog. Az én apám is korán meghalt, ezért nem értem meg azt az állapotot, hogy felnőtt nőként kezeljen (pedig már a húszas éveimben jártam). Ennek több, mint 10 éve, és még mindig probléma, pl. hogy férfiakat elfogadjak egyenrangúként, ne idétlen kamaszként viselkedjek a társaságukban. A pszichológia szerintem sem jó ötlet, nagyon felszínes dolog. Ilyen mély problémáknál inkább kineziológus, hipnotizőr, akik a tudatalattit is kezelik. (Nekem sokat segített.) De mindez még igen korai, azért a haláleset után legalább egy évig nagyon zavart lehet az ember.
2016. szept. 22. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 A kérdező kommentje:
Tényleg csodát nem várhatok meg akarom gyászolni apát úgy ahogy kell, csak számomra ez ijesztő az hogy semmihez nincs kedvem nem akarok semmit csinálni mindig csak a szorongás és a szomorúság van rajtam, tudom hogy nem fogok kicsattani a boldogságtól de az hogy a kisfiam sem érdekel hogy boldog (még mielőtt valaki elitél foglalkozok vele!!!!) Csak nem tudok úgy szívből örülni meg a párom után is olyan mintha ki akarnám törölni az életemböl nem tudom mi ez az érzés hiszen szeretem vele akarom leélni az életem de sokszor olyan mintha ettől lenne szorongásom hogy a párom mellettem van és ettől már meg bolondulok!
Olyan mintha mindenkit ki akarnék zárni az életemböl mintha egyedül akarnék lenni! Nem tudom mit tegyek, nem tudomhogy rakjak magamba rendet!?
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!