Mit lehetne tenni?

22 évesen nem kellene elvárd a szülőktől, hogy eltartsanak téged. Főleg, ha meg sem tehetik.

Én úgy kezdtem az egyetemet, hogy a szüleim 0 segítséget tudtak biztosítani hozzá. A tanulmányi eredményeim miatt minimális összeget kellett fizetnem a kollégiumért, így a kiadásaimat a kaja, néhai hazautazás és piperecikkek/ruhák vásárlása tette ki. Erre pont elég volt egy bébiszitteres meló, napi pár órában. Sosem maradtam pénz nélkül.

Az öcsém már a leendő szakmájával keres pénzt egyetem közben (informatikusnak tanul), részt vett fizetős projektekben és az ismerősi körben is gyakran végez számítógép-karbantartást. Neki már tartaléka is van, nem csak a megélhetést biztosítja ezzel.

Szóval 22 évesen a szülőkre panaszkodni cseppet sem felnőttes dolog.

22 évesen én is dolgoztam egyetem mellett, egy időben 2 állásom is volt. Egy fillért nem kaptam a szüleimtől, de jól éltem, meg tudtam magamnak venni minden szükséges dolgot és egy nagyon keveset még félre is tudtam tenni. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert nehéz volt, de még mennyire, de nem volt más választásom, ha meg akartam csinálni a sulit és nem akartam mellette éhen halni egy híd alatt.

Az elsőnek igaza van, nem várhatod el, hogy pénzt adjanak a szüleid, ha nekik sincs. Sajnos ez van, magadat kell ellátnod, mint sok nehezebb sorsú egyetemistának. Nem lehetetlen.

Édesanyádon nem fogsz tudni változtatni. Amit leírsz, abból úgy látszik, hogy neki megfelel az állapot, amiben van.

A magad részéről pedig,

Nem értem, ha valaki a szakmájában nem tud elhelyezkedni, akkor más munka nincs??? Én tanító vagyok eredetileg, de egyetlen percet nem tanítottam soha és dolgozom 19 éve már. A fősulit is levelezőn végeztem, miközben betanított munkás voltam egy gyárban. Mondanom sem kell, az értelmi képességem erősen meghaladta a feladatot, de MUNKA volt és pénzt kerestem. Azóta van +1 diplomám, mit ad Isten, nem abban a szakmában dolgozom…

A férjem pl. két diplomát szerzett nappalin, mert a szülők támogatták, szerencsére jó anyagi körülményeik vannak. Van, akinek tudnak segíteni, van, akinek nem. Ebben az esetben felnőttként, még fiatal felnőttként is rajtad áll, hogy ki tudsz-e törni. Én biztos elhúznék dolgozni, csak levelezőn tanulnék és bevállalnék minden plusz munkát, ami csak beesik.