Mit tegyunk? Szeretnenk meglatogatni az utolso stadiumban levo rakos sogornomet a korhazban?

Attól is függ, milyen viszony volt köztetek eddig is. És lehetőleg ne menjetek sokan, hanem csak egy, aki leginkább közel áll hozzá.És az az egy ne mondjon semmi olyat, ami erre utal. Talán neked kellene. Részvétem. És az élet örök.

Ha nem néz ki még rosszul (már elnézést a kifejezésért), csak, hogy ne úgy emlékezzetek rá, akkor menjetek be! Ő is ember az utolsó percig! Csak a szeretet ér valamit az életben, csak azt visszük magunkkal, pénzt/vagyont semmit sem! Szeressétek az utolsó percig! Szerintem.

Menjetek be,és beszélgessetek vele mindennapi dolgokról,és úgy,mintha hinnétek,hogy meggyógyul.Ha nem látogatjátok,akkor az rosszul esik neki.Tapasztalatból moindom.Nekem is volt ilyen beteg ismerősöm,sőt családtagom is.Az utolksó percig hittek a gyógyulásban.

Szerintem ez nem kérdés.Mindenképpen ott a helyetek.Viszont ha gyerek is van,én őt nem vinném be.Pont azért amit valaki már írt,hogy ne ez a kép maradjon meg az emlékeiben.Sok erőt kívánok mindannyiótoknak!

Szia,az én apukám sajnos két éve rákban hunyt el.Az én tanácsom az lenne,hogy kérdezzétek ki a bátyádat,hogy a lány miként reagál a látogatókra,ő mit vett észre,hogy mennyire bírja.Apukámat a vége felé már fárasztotta nagyon és mondta is,hogy nem kell minden nap mennünk.Mi persze mentünk és csak később jöttünk rá,hogy szegényt ez mennyire fárasztotta,mert amíg ott voltunk játszotta,hogy milyen jól,csak azért,hogy reménykedjünk,ne keseredjünk még jobban.Szerintem,ha mentek is,akkor ne maradjatok csak kb. negyed órát,mert ez az az idő,amit egy ilyen súlyos beteg pihenés nélkül kibír.Persze ez mindenkinál változó,de ezt tapasztaltam.Kitartást az egész családnak,szörnyen át tudom érezni a helyzeteteket!

Előző vagyok.És tényleg,ha pici gyerek is van a családban,akkor őt feltétlenül hagyjátok otthon (persze ha ő szeretné látni,akkor ne).Az apu imádta egyszem kisunokáját,kislányomat.Külön kérte,hogy ne haragudjak meg,de ne vigyem be,mert szeretné,ha a pici egészséges emberként emlékezne rá.Gondolhatod,hogy zokogtam én is és ő is mikor ezt mondta.Elmesélte,hogy semmit nem kíván jobban,mint hogy vele lehessen,de fél tőle,hogy megrémülne tőle az akkor négy éves kislányom.