Mit tudnék tenni, hogy a férjem jobb hangulatban jöjjön velem a szüleimet meglátogatni?
A szüleim nagyon nehezen fogadták el, sokáig támadtak minket, sőt szét is akartak választani. A hangulat még nem tökéletes mikor ott vagyunk, de már alakul. Azért mikor ők jönnek hozzánk mindig irigykedve jegyzi meg anyum, hogy de jó itt, olyan jó nyugalom van...
Ott aludni meg már aztán abszolult nincs kedve. Én megértem, csak olyan kellemetlen, rossz érzés úgy hazamenni, hogy érzem a férjem nem szívesen jön.
Már többször beszélgettünk erről és jogosak a felvetései.
Köszi!
Türelmes vagyok, nem is hánytorgatom fel, mert mint írtam jogosnak érzem az érveit. Tudom én is, hogy elég sok mindenben furcsa a szüleim hozzáállása. Amúgy nagyon ritkán van, hogy ott alszunk, akkor is csak egy éjszakát töltünk ott...remélem hamarosan eljön az idő, hogy alakul ez. Már egy jó éve így megy, és érzem, hogy a szüleim meg igényelnék, hogy néha 1 napnál többet is velük legyünk. Szóval nem könnyű, de továbbra is türelmes leszek.
A férjedet Te ismered milyen típusú ember,gondolom beszélgettetek már erről.Érthető,hogy nem bízik a szüleidben,ellenszenvesek neki azok után ahogy Őt fogadták a családotokba,ahogy viselkedtek vele veletek.
Én is rossz viszonyban vagyok az anyósomékkal,és úgy érzem ez így is marad.Ők is folyton áskálódtak ármánykodtak ellenem,miért kedvelném őket?Nem is nagyon megyek hozzájuk,max 3-4 havonta tudom rá venni magam,hogy átmenjek pár órára.Nem tudom a Te szüleid hogyan rendezték el a dolgaitokat,de ha úgy ahogy az én anyósomék amikor megbánták a viselkedésüket,akkor nem csodálkozom a férjed viselkedésén.Tőlük semmi ne haragudj,hogy így viselkedtünk veled megbántuk,vagy hasonló nem volt.Most én ha valakivel így viselkednék és megbánnám vissza szeretném csinálni,akkor az a minimum,hogy tisztességesen elé állok,és bocsánatot kérek a viselkedésemért,és nem úgy teszek mintha mi sem történt volna,ezután bájolgok a kedvére igyekszem tenni.Én az egyenes őszinte embereket tudom csak tisztelni,nem a sunyi alattomosokat.De még azután is megmaradnának a fenntartásaim jó ideig az biztos,és nem valószínű,hogy náluk szeretnék aludni hacsak nem több száz km-re laknak.
Az első válasz teljesen rendben van!
Jókat ír a válaszoló.
(Tapasztalaton alapul a véleményem.)
Szia. Én pont ugyanebben a cipőben járok. Anyósom, apósom soha nem akartak elfogadni, sokszor porig aláztak. Akkor még csak udvaroltam a lányuknak, nem sokat tehettem ellenük. Később volt balhé is, amikor bele akartak szólni az életünkbe, pedig akkor már vagy 2 éve házasok voltunk feleségemmel.
Mióta megszületett gyermekünk már jobb a helyzet, javul, azóta nem volt gond.
Én megértem a párodat, magamról tudom, hogy nagyon nehéz őszintén közeledni olyanhoz, aki annyira sokszor megbántott. A tüske nagyon sokáig bennmarad az emberben, és ott motoszkál, hogy ez a pozitív hozzáállásuk vajon csak álca, és közben ugyanúgy utálnak? És ha igen, akkor mikor robban újra a bomba? Az én feleségem is megérti ezt a problémát, és igyekszik elkerülni az olyan helyzeteket amiből konfliktus lehet.
Nekem speciel lelkileg mindig fel kell készülnöm az anyósomra, abból nincs baj. De ha kiderül hogy váratlanul jön, akkor picit feszélyezve érzem magam, nem kellemes.
Sosem kényszerítem, hogy velem jöjjön... Még egyszer sem mondta, hogy ő nem jönne velem (max.60km). Viszont érzem rajta azt, hogy jön velem, de nem szívesen...főleg már a vonaton érződik ez nagyon.
Meg az is fura, hogy anyumék egyre ritkábban jönnek,(sosem alszanak itt, nincs sok hely), pedig nekik csak a kocsiba kéne beülni. De tőlünk meg elvárnák, hogy havonta legalább lenézzünk, mert hiányzom nekik.
A bocsánatkérés meg valóban elmaradt részükről, csak olyan misem történt volna, mintha nem is áskálódtak volna ellenünk. Mert még ha úgy vannak vele, hogy a férjemtől nem képesek bocsánatot kérni, de legalább tőlem...csak a lányuk vagyok. Jó nem tudok rájuk már haragudni, de azért a sebek bennem is megmaradtak, a sok bántásból, fájdalomból amit okoztak nekünk. Akkoriban még diákként voltam itt, és hétvégenként kénytelen voltam mindig hazamenni -ha nem mentem volna akkor, vagy hatalmas botrány, vagy eljönnek értem és hazaráncigálnak. Utáltam hazajárni akkoriban, mert mindig bántottak minket, pl. nem egyszer ébredtem arra, hogy a Kedvesemet szidalmazták. Aztán meg csodálkoztak miért vagyok olyan, amilyen aznap.
Szia. A tegnapi 21:02-es vagyok. Szerintem nálatok az lehet a baj, hogy szüleid még mindig irányítani akarnak titeket, és lehet hogy nem mered megmondani nekik, hogy neked már saját családod van, és megvan a saját életetek. Feleségem szerencsére rájött arra, hogy nem engedheti meg hogy a szülei ugráltassanak bennünket, hanem bátornak kell lennie, és a korábbi szigor ellenére megtanult nemet mondani. Hidd el, ha látják rajtad a szüleid, hogy határozott vagy, és tudtukra adod hogy neked megvan a saját életed, kénytelenek lesznek visszavonulni és hozzátok alkalmazkodni. Tudom, hogy a lányok jobban hazavágynak, de muszáj függetlenedni, és ha kell, kimondani amit akarsz, pl. Bocsi, hétvégére programunk van, nem megyünk.
Az is fontos, hogy a szüleid előtt támogasd a párodat, büszkélkedj el olyan dolgokkal amit otthon csinált,pl. barkácsolt, stb, így neki is nagyobb önbizalma lesz, és nemcsak megtűrt személynek érzi magát a szüleid házában.
A lényeg az, hogy a férjeddel éljél ha egyszer őt választottad, beszélj meg vele mindent, és állj ki mellette, védd meg őt. A szülőket meg le kell állítani, és nem rögtön menni hozzájuk, ha füttyentenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!