13-14 evesen milyen lelki valtozasokon megy keresztul egy gyerek?

Én csak a magam részéről tudok nyilatkozni, és úgy gondolom, minden gyerek esetében más.

- egyre jobban tombolnak a hormonok

- egyre inkább kifejlődött az igazságérzetem, és kezdtem olyan emberek döntéseit, szavait megkérdőjelezni, akikét addig nem (szülők, tanárok), és ezért tettem is... több veszekedés stb. (főleg szülői részről)

- nem tudtam magamban hova tenni, hogy már nem vagyok gyerek, de még nem vagyok felnőtt sem

- egyre fontosabb lett, hogy tetsszem magamnak, de az osztálytársaknak és a fiúknak is... és ezért én is elkezdtem követni a divatot, és persze fájt, hogy a szüleim ebben nem voltak partnerek (nem minit akartam haspólóval meg ilyenek, de "minek neked az", ugye...)

- egyre inkább elkezdtek érdekelni komolyabb témák, főleg pszichológia terén, elkezdtem komolyabb könyveket is olvasni A neveletlen hercegnő naplója stb.-nél

- érzékenyebb voltam

Én most vagyok 14 (majdnem 15) éves. Lány. Ez fontos, a fiúknak azért más.

Vannak hasonlóságok, de nagyon nem ugyanaz. Remélem, nem baj,

hogy egy gyerek is válaszol, aki éppen most megy keresztül a dolgon :)

- Egyre többször várom el, vagy legalábbis nagyon szeretem, ha nem néznek le azért

mert nem vagyok felnőtt, nagyon tapasztalt, hasonlók. Nem vagyok pisis, van

véleményem és el akarom érni, hogy számítson.

- Igyekszem kialakítani a saját felelősségtudatomat, törődni a saját dolgaimmal,

megoldani problémákat, és észrevenni azokat az eseteket, melyben tanácsért,

seegítségért kell fordulnom.

- Próbálok nyitottabb lenni minden térben, legyőzni a saját gátlásaimat (persze

mértékkel) és kiépíteni a magam határozottságát, ami bizonyos érvényesüléshez kell.

- Nagyon elszántan küzdök a már 3 éve tomboló hormonviharral, mely sokszor hisztissé,

érzékennyé tesz (érzékenyebbé, mint amilyen eleve vagyok...) és belesodor abba a témába,

ami szinte mindenki számára tabu. A témába, melynek neve "SZEX".

- Lassan és kínkeservesen megtanulom vagy legalábbis megkísérlem megtanulni,

hogyan egyensúlyozzam a kapcsolataimat (szülők, barátok, felnőtt testvér, legjobb

barát, A Fiú).

- Küzdelem a magánnyal és azzal az érzéssel, hogy valami van benned, amit nem tudsz

megfogalmazni, vagy nincs kinek elmondani, esetleg csupán úgy hiszed, hogy nincs,

aki meghallgasson.

- Szép lassan kialakuló világnézet, morális rendszer, fixebb érdeklődési kör.

- A jövő. Mi érdekel annyira, hogy "do for a living" akarok vele foglalkozni és

az ezért való első lépések, melyek kissé megszilárdítják, vagy meggyengítik,

utóbbi esetben más préda után való kutatás.

- Az érzés, hogy SENKI nem ért meg, MINDENKI utál, és legszívesebben eltűnnél a Föld színéről.

- Letörtség, szomorúság.

- Küzdelem az iskolában a tanárokkal, jegyekkel, utált tárgyakkal, szeretett tárgyakkal,

melyek hirtelen nem mennek, azzal, hogy az érzelmi állapot mennyire befolyásolja

a fókuszálási képességet. Át KELL rágni magamat azon is, amit utálok és tudom,

sose lesz rá az életben szükségem.

- Az a kín, mikor azt gondolod, csak csalódást okozol a körülötted lévőknek,

akaratlanul bunkó, gonosz, temperamentumos, hisztis vagy, saját bajaiddal

másokat is fertőzöl, akik vagy elég erősek, hogy segítsenek és melletted maradjanak,

vagy nem.

- Küzdelem az érzelmekkel.

- A mai "tiltott alma", a kísértés leküzdése, mint például: drog, alkohol, , buli, tilalom

ellenére este járkálás, buli, barátoknak, osztálytársaknak való megfelelés,

"menőség", osztály/iskolabéli ranglétra, baromságok.

- MEGFELELÉS mindenkinek - szülők, család többi tagja, osztály, barátok, A Fiú/Lány,

iskola, saját magad.

- "Komolyabb", esetleg "felnőttesebb" témák felé való érdeklődés, mint például:

pszichiátria, egyéb orvoslástanhoz kapcsolódó témák, krimik, coach, vagy akár

egy cég működése, nyelv, politika (esküszöm... sose hittem volna, hogy ezt kiejtem a számon :D).

Huh... jelenleg több nem jut eszembe, ennyi is bőven elég.